Ma megint ràcsodàlkozhattam a megújulás csodàjàra , a tavaszra. Akàr a kastélyparkban ültem le egy padra, akàr itthon a teraszon macskatàrsasàgban, eltöltött valami nagy hàla azért, amit felfoghattam, a boldogsàgot, ami a levegőben van.
A parkban egy arra haladó, kis 3 éves fiúcska is hasonlókképp érzett, ràm nevetett és édesen üdvözölt. Nem tudja, de én màr megszületése elött örömmel vàrtam rà, mint új lakóra az utcànkban.
A kerti tavacskàban a halak is vidàman úszkálnak a sekélyebb és mélyebb részek közt, a tél nem àrtott nekik, többen vannak, mint valaha.
Holnap eltávolítják szorgos kezek a múlt szàraz gallyait és a galambgyilkos nyomait, a megemészthetetlen tollakat. Biztosan lesznek ezévben is fiókák. Már hallottam a közelben a hangjukat: megújulás lesz.
Az ültetésről majd fiam gondoskodik, aki egy hét múlva jön nagylegény középső fiàval. Hosszú utat tesznek meg és sajnos nem maradnak sokàig. Minden csoda 3 napig tart, addig lesznek csak itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése