Egy különleges nap

 

Az biztos, hogy a legszebb perceket ajàndékba kapjuk, de nem àrt alaposan elökésziteni ezt az értékes idöt.

Ebédre hivtam meg a zürichi àllatkerthez tartozo étterembe kis csalàdomat. Hatalmasat fejlödött, miota utoljàra itt sétàltunk a pici fiaimmal, akik szivesen jöttek a tàvoli Genfi totol is a hivàsra. Az ebéd remek volt és hogy finom legyek: nem olcso.....de panaszra nem volt oka senkinek.

Ime a 3 unoka az apjukkal, a màsik fiam a fotot készitette.

A nagyi a hàrom unokàval.

Az elefàntok itt igen jol élnek, még hatalmas medencében fürdeni is tudnak, és egy foto alàbb a kis utodrol, mindenki kedvencéröl.

A következö hatalmas létesitmény a Masoala, vagyis Madagaszkàr fantasztikus élövilàga. A kedvencek közt is kimagaslo az alàbbi hüllö:

mely a környezete szinével azonos szinben pompàzik

ez a tulélésben öt igen segiti, de emberben nem tartoznak a kedvencek közé, csunya gunyneveik közt a "köpönyegforgato" még a legenyhébbek közé tartozik. Vagyis a kaméleon. Vigyàzva kell lépkedni, mert az utakra szabad jàràsa van.

Egy igen hangulatos betekintés a dzsungelbe

ahol a lombok közt csodaszép szinü madarak repdesnek.  A magasban 32 fokos a höség, de oda most nem kapaszkodtam fel a lépcsökön, megelégszem a kellemesebb 24 fokkal is az alsobb régiokban.
Nagyon elfàradtam igy is, de 7 oratàjt megérkezett a vonatom az àllomàsra, ahonnan màr csak kis gyaloglàssal hazaértem.