A nagy csalàd összejött karàcsonyt ünnepelni: nagyszülök hivtàk meg apàmat, a legfiatalabb gyermeküket, és nagynénémet, Gaby nénit, akik ott laktak Budakeszin az Zolti bàcsi volt a legidösebb fiuk feleségével és elsöszülöttjével. Mi négyen mentünk: én 3 évesen, hugom 9 honaposan, anyuka, apuka. Nagyanya még összeszedte, amit lehetett, hogy sütemény is legyen, felfedeztem az ablakmélyedésben, ahogy megérkeztünk. A következö emlékkép a hàz pincéjében, hogy az ajto madzagjàt tarto nagybàcsi felkiàllt:megeszem a kalapomat, ha ezek nem az oroszok. Mikor felmentünk a hàzba, az màr foglalt volt, nekünk egy szobàt nagylelküen àtadtak, ahol a földön aludtak mind, kivéve engem, nagyanya két fotelt összetolt, kedvesen mondta: te itt fogsz aludni. Ennek én örültem. Annak màr kevésbé, hogy a süteményböl egy morzsa sem maradt, mire odamehettem megnézni.
Az együttlétet tuléltük, de voltak olyan oràk, amikor ez egyàltalàn nem volt biztos, mint mikor németeket kerestek, nem bujtak e el a hàzban, udvarban.
Aztàn egy bögrére emlékszem, amit az egyik katona cukorral töltött tele, majd valami folyadékkal töltött fel és odaadta nekem. Megittam, mert édes volt, utàna 2 napig eszméletlen voltam alkoholmérgezéssel. Nem haltam meg és valahogy kibirtam a hiànyzo agysejtek hiànyàt is, örülhetek azota is az életnek. Az alkoholt azota, ha egyàltalàn, nagyon mértékletesen fogyasztom, ez az életszeretet gyözelme a halàl fölött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése