Addio ragyogó hegyek, a szülőhaza vár

A műtőben olyan remekül dolgozott a hat orvos három órán át, hogy a legszebb kilátással rendelkező  kórházi ágyban két éjjelt töltöttem csak, aztán haza engedtek fájdalomcsillapítókkal és jó tanácsokkal, ahol az ablakból ilyen szép hegycsúcsok néztek be a szobámba.

Reggel találkozott a késő ősz a téllel, ahogy rásütött a nap az erdős dombokra, háttérben a behavazott fenyőkkel.

A közeli várrom, alatta a szőlőhegyekkel, hátul a síelők hófödte lesiklópályái szintén tetszetős témának tűntek az ablakból.

Aztán eltelt 10 nap és elég erősnek éreztem magam, hogy megtegyem a hosszú autóutat a szülőhazába. Egy éjszaka a Mondsee kellemes szállodájában, aztán reggeli után indulás az utolsó 500 km-t megtenni.
Míg a fűtetlen ház elviselhetően felmelegszik, megírtam ezt a pár sort, hogy holnap újra itt legyen az élet a jól megszokott nyugalmas keretei közt örömteli.
Lehet elképzelni és tervezni a februári utat, amikor a kontroll esedékes.