Csak 6 év telt el?

Csak 6 év múlt el, de a hazaköltözésem emléke mindig mosolyra fakaszt, ezért idehoztam ezt a kis beírást egy régen elfelejtett blogomból. A kép is más, mint amit ehhez akkor mellékeltem, de erről az útról szól, mikor a svájci létemet otthagyva a szülőhazába költöztem. Háromszor tettem meg a 3.5 tonnás kis teherrel az utat. 

Pillanatkép az osztrák határon egy ponyvás magyar kis teherautóról, amelyben szabad hely már annyira sem volt, hogy mikor alkudozás céljából kinyitottam a vámos előtt a hátsó madzagolást, azonnal kiesett fiam piszkos kerti fapapucsa, amiben a sarat kertemben dagasztottam kedvemre. Ez megenyhítette a szigorú tisztviselő zord arcát, akinek kijelentettem: semmit sem vagyok hajlandó fizetni, ezt én már mind egyszer megfizettem. Szinte sírósra fordult a szerencsétlen: "hát azt hiszi, nekem ez öröm itt, sokkal szívesebben lennék a kertemben". Akkor esett ki a holland fapapucs. Az 500 Euro vám már lecsökkent 50-re, majd mikor kísérőm kiszállt, hallva az alkut, felragyogott a képe: "hát ha ketten vannak, akkor a fele!" Alig tudtam röhögésemet visszafojtani! Pedig uralkodni kellett magamon az előző napi pakolás és az 1000km-es úttal a csontjaimban, mikor Gödön az autóval elindultam, ez elég nehéz volt. Talán ezért szeretem ezt a képet. Mert derűs az ég, a nehéz 1000 km előttem, mégis csupa győzelem kora reggel, hisz az osztrák vámos végül nagyon kedvezményesen bírált el...Késő este érkeztünk, másnap kirakodás és Gödön az autó átadása, az egész 4 nap hatalmas munkája volt. Szeretek visszagondolni rá, mert magamnak bizonyíthattam, hogy a nyugdíjazás után is van élet! Akár új kezdet és ezer nehéz óra, velem nem fog ki, az biztos!