Hazafelé: Májusi körutazás Svájcban

Zürich Felföldre érkezésem után mindig körülnézek a balkonon, elégedetten állapítom meg, hogy nagyon szép helyen lakik "kisfiam", aki 20 perces gyaloglással éri el munkahelyét.

Autóbusszal látogattunk ebbe a közeli faluba, ahol nagy sétát tettünk. A kis templom belül is szépen renovált, egyszerűen, minden sallang nélkül, ízlésesen.

A tájat körbe fotózva, minden beállítás különböző lenne, mindenütt a késői tavasz selymes zöldje borítja a dombokat.

Egymástól meglehetősen messze épített parasztházak jellemzőek erre a tájra.

A XXI. század hatalmas építkezéseit nagyobb községekben, városokban mindenütt látni, lehet kérdezni, ez meddig mehet így tovább.

Német Svájcból francia Svájcba vitt az utam, ahol egy izgalmas focimeccsen nagyreményű második unokám rúgta a labdát.

Nem csak focizni szeret, de a család kedvencét, Nivát is jó ölelgetni, aki ezt türelmesen elviseli.

A nagy unoka leckeírás közben.

Fiam legújabb hobbija a teknős tenyésztés.

De még sok egyéb állat, mint a képen látható minisárkány is lakik otthonában.

A kertben a trampolin volt a kedvenc most, amin hatalmas ugrásokkal lehet a fölös energiát leadni.

Úton francia Svájcból Kelet Svájcba a legtisztább svájci tó mellett visz a vonat, amit újra és újra kell fényképezni, épp úgy, ahogy az idegenek minden alkalommal felkiáltanak a meglepetéstől: ez itt a Walensee!

Nagyon megtisztelő meghívásnak tehettem elsőre eleget egy nagyon jó barátnál, akinek fantasztikus otthonában készítettem ezt a képet hosszú beszélgetés után.

Barátnőmnél, aki Liechtensteinnel átellenben lakik, tölthettem az utolsó 3 napot. Együtt sétáltunk az épp lenyírt rét mellett. A Pizolnak nevezett hegy alatt laktam 25 évig, az itt a háttér.

Nem dicsekszem el azzal, hogy a képekkel mennyi bonyodalmam volt, azt hiszem érdemem csak annyi, hogy nem hagytam abba a kisérletezést, mig valami nem lett belőle.

A fotók színhelye Zürich felvidék, vagyis a Zürichi tótól keletre található dombos hegylánc, tavakkal tarkítva. Ide érkeztem a reptérről vasárnap este, szinte az utolsó vonattal. Mindig örülök, hogy fiacskám értem jön, mert pár átszállás tarkítja a rövid utat, hogy ne legyen unalmas. Az utolsó szakaszt így is taxival tesszük meg, mert azt mondtam én ugyan nem várok fél órát, míg a busz jön.
Az első nap a faluban történt változásokkal, a tiszteletemre sütött kenyér dicséretével, bevásárlással, és sok telefonnal telt, míg otthon nem éreztem mgam fiam legénylakásában. Átadta szobáját, amelyikben szinte Afrikában érezhettem magam, az apjától örökölt kis szobrok ébenfából, narancs vörösben izzó képek a sivatag lakóival, fali szőnyeg Tunéziából és a laza könnyedség, ahogy egy férfi a ruhatárát kezeli vidáman hatottak rám, bár messze van attól a szigorú keleti berendezési formától, ami a piacon uralkodik magasabb körökben...
Az első képen a kilátást fotóztam a harmadik emeleti ablakból. Az utolsót úgyszintén, de a másik oldalról, ahol balkon van.
A kettő közt a keddi 6 km-es sétán készült képeket látni. Egy patak folyik a jégkorszakban kivájt, több geológiai réteget bemutató "Tobel"-ben, ami vízmosta szakadékot jelent. Tulajdonképp egy tanösvény az egész út, ahol 3 tornyot építettek, még a háború előtt, aztán nem fejezték be soha. A tornyok meseszerűen hatnak, nekem a Rapunzell mese jutott eszembe, a lovag kéri a hölgyét, hogy eressze le hosszú haját, hogy azon feljuthasson a toronyba hozzá.
Nagyon érdekesek a kivágott fák maradékából faragott figurák, sok van, párat fotóztam csak, hisz erről külön lehetne egy egész képsort történetekkel továbbadni.

A virágárús házát már Wetzikonban vettem lencsevégre, ahol még pár km.-t kellett gyalogolni, mire a buszban az ülésre rogyhattam. Teljesítményemet egy apró kis lépés számoló jegyezte fel, hány lépést, hány km-t tettem és hány kalóriát fogyasztottam....ez utóbbi röhejes volt 220kcal. Egy kis fagylalt energiájából kitelik ennyit mászkálni!!!

Még 4 képet betettem, mert nehéz nekem is elhagyni ezt a szép helyet...

A képfelső jobb oldalán egy "Steinmännli", vagyis kőemberke, amit a hegyi pásztorok építenek hosszú nyári tartózkodásuk alatt, vagy azok a vándorlók, akik erről már hallottak és utánozzák:))