2012. április 24., kedd

Szent György napján


A kappadókiai származású György vitéz elvetõdött egyszer Libya provincia Silena nevû városába. A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet, mely fegyvert ragadott ellene, és a város falaira felhágva leheletével mindenkit megmérgezett. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok kénytelen-kelletlen két juhot adtak neki naponta, különben a város falaira rontott, és úgy megfertõzte a levegõt, hogy nagyon sokan belehaltak. Amikor a juhok már fogytán voltak, és többet szerezni sem tudtak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. Sorsot vetettek hát az összes fiún és leányon, és a sors nem tett kivételt.
Mikor már majdnem minden ifjút és hajadont fölfalt a szörnyeteg, a sors választása a király egyetlen leányára esett, õt ítélve a sárkánynak. A király kétségbeesve rimánkodott: ,,Vigyétek aranyamat, ezüstömet s a fele királyságomat, csak a leányomat hagyjátok meg nekem, ne így kelljen elpusztulnia!" A nép felzúdult: ,,Ó, király, te magad hoztad ezt a törvényt, s most, amikor a mi gyermekeink már mind elpusztultak, meg akarnád váltani a magadét? Ha leányodon nem teljesíted be azt, amit másoknak elrendeltél, rád gyújtjuk a házat!" A király ezt hallván siratni kezdte leányát: ,,Jaj nekem, édes lányom! Mit csináljak veled? Mit mondjak? Hát sosem érem meg a menyegzõdet?" A néphez fordulva pedig azt mondta: ,,Könyörgök, csak nyolc nap haladékot adjatok, hogy elsirathassam leányomat!" A nép beleegyezett, de a nyolc nap elteltével dühödten visszatértek, mondván: ,,Miért veszejted el népedet leányod miatt? Ím, a sárkány leheletétõl mindnyájan elpusztulunk!"
A király, látván, hogy leányát nem tudja megmenteni, királyi ruhába öltöztette, könnyek közt átölelte, s így szólt: ,,Jaj nekem, édes lányom! Azt hittem, hogy királyi öledben gyermekeket ringatsz, s most elmégy, hogy fölfaljon a sárkány. Jaj, nekem, édes lányom! Azt reméltem, hogy menyegzõdre fejedelmeket hívok meg, a palotát drágakövekkel ékesítem, dobokat s orgonát hallgatunk, s most mégy, hogy fölfaljon a sárkány." Megcsókolta és elbocsátotta õt, mondván: ,,Leányom, bárcsak elõtted haltam volna meg, hogysem így veszítselek el!" Ekkor a leány atyja lábaihoz borult, és áldását kérte. Miután atyja könnyek közt megáldotta, elindult a tóhoz.
Szent Györgyöt véletlenül éppen arra vitte az útja. Meglátta a síró leányt, s megkérdezte, miért búsul. Azt felelte: ,,Jó ifjú, ülj fel gyorsan a lovadra, és menekülj, nehogy velem együtt pusztulj el!" György így szólt: ,,Ne félj, leány, de áruld el, mire vársz itt, a nagy sokaság szemei elõtt!" Így a leány: ,,Úgy látom, jó ifjú, nemes a szíved. De miért akarsz meghalni velem? Fuss minél gyorsabban!" György erre: ,,Én ugyan egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem mondod, mi a bánatod!" Amikor mindent elmesélt, György így szólt: ,,Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek." A leány: ,,Jó vitéz, inkább magad mentsd, hogy el ne pusztulj velem együtt. Elég, ha magam halok meg, hisz megmenteni úgysem tudsz, csak te is elvesznél énvelem."

Amíg így beszélgettek, hát jött a sárkány, kidugva fejét a vízbõl. Ekkor a leány reszketve így kiáltott: ,,Fuss, jó uram, fuss, de gyorsan!" György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerõen a közelgõ sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erõvel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette és a földre terítette. Azt mondta ekkor a lánynak: ,,Vesd övedet tüstént a sárkány nyakába, leányom!" Az meg is tette, mire a sárkány követte õt, mint valami szelíd kutya. A város felé vezette. A nép pedig a hegyek barlangjaiba menekült elõlük, mondván: ,,Jaj nekünk, mindnyájan elveszünk!"

Mire Szent György intett nekik, s így szólt: ,,Ne féljetek! Azért küldött engem az Úr, hogy a sárkány fenyegetésétõl megszabadítsalak benneteket. Higgyetek Krisztusban, keresztelkedjetek meg mindnyájan, s máris megölöm a sárkányt." Ekkor a király egész népével együtt felvette a keresztséget, Szent György pedig kardot rántva megölte a sárkányt, és megparancsolta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör vontatta ki egy nagy rétre. Azon a napon a gyermekeket és az asszonyokat nem számítva, húszezren keresztelkedtek meg. A király Szûz Mária és Szent György tiszteletére egy hatalmas templomot rakatott. Oltárán bõvizû forrás fakadt, mely minden beteget meggyógyít, aki csak iszik belõle. Szent Györgynek pedig mérhetetlen sok pénzt adott, de õ nem akarta elfogadni, mire szétosztatta a szegények között. Ezután Szent György négy dolgot kötött röviden a király lelkére, hogy tudniillik gondoskodjék Isten templomairól, tisztelje a papokat, buzgón hallgasson misét, és ne feledkezzék meg a szegényekrõl. Majd megcsókolta a királyt, és eltávozott.


1 megjegyzés:

  1. A gonosz nem ismeretlen ma sem. De nem sárkánynak hívják. Honnan ismerhetjük fel? Életet pusztítanak kegyetlenül, éhségük végtelen, nem kímélnek senkit a saját érdekükben.Bárhova is menjünk bűzös leheletüket érzékenyebb orrúak megérzik azonnal, a nyomornegyedekben, a háborúktól kifosztott, elnyomorított városokban, falvakban. Ahol gyerekek csontig soványodva nyújtják kezüket egy falat után, ahol kislányokat prostitúcióra kényszerítenek családjaik, mert nincs miből élniük. Ahol a fejlett országok olcsó termékeit gyerekmunkával állítják elő, hogy legyen bőségben árú a szupermarketokban. Nincsenek hős lovagok, akik a jutalmat sem fogadják el, csak látszólagos felszabadítók, akik elviszik még azt is, ami megmaradt, jogos tulajdonnak tekintve azt. Isten tudja, miért írtam le ezt a kis magyarázatfélét. Talán azoknak, akik a legenda lényegét enélkül nem értenék.

    VálaszTörlés