2011. február 13., vasárnap

Régi noteszben lapozva

Nemrég olvastam, hogy a számítógép ostoba, mert csak válaszolni tud, kérdést feltenni nem. Gondolom az okos görögöknél kezdődött, hogy a legfontosabb jól kérdezni, így juthatunk csak dűlőre. A legjobb példa erre az 1976-os kis naptáram. (minden évről van egy , esetleg kettő. A legrégebbi 1961-ből:)))
Akkor már 8 éve éltem Svájcban, fiaim 6 és 7 évesek voltak. A csillagszemű kis medvémmel a bajok akkor kezdődtek. Tudtam, hogy nagy döntések elött állok. Munkahely kellett ahhoz, hogy a privát iskolát fizetni tudjuk, ami méreg drága volt. Megpróbáltam tanult szakmámba jutni, ami nem sikerült. Nekik a magyar diploma nem ért semmit. Akkor egy éjjelt végig bőgtem, majd reggel elmentem a legközelebbi üzembe jelentkezni, ahol épp hallókészülékek forrasztására kerestek munkaerőket. Az autóvezetés kudarca is gyötört, Zürichben is idegen voltam, a vizsgáztatók sokféle dialektusban adott parancsait is túl későn fogtam fel: megbuktam. Megfogadtam, soha többet nem kísérlek autós babérokat szerezni.
Féltem, egyedül voltam, dönteni kellett.
Nem csoda, ha csupán pár szó jelezte a naptárban az eseményeket: 9-11 225 fizetve, vagy augusztusban szüleim érkezése: Mama, papa 9 h, vagy az: Tanten bei uns,és a házassági évforduló nagy betűkkel: 9. Jahre.
Szép csendben forrt bennem az elhatározás, hogy nem hagyom magam, harcolni fogok.
Így tekintve fontos év volt, bármennyire is üres az a naptár. A kérdéseket feltettem. A rákövetkező évek válaszoltak rá.

8 megjegyzés:

  1. Az ember, csak ne adja fel. Értelmes, küzdelmes életed volt. A végeredmény,mutatja, hogy érdemes volt. Nem szabad meg állni.

    VálaszTörlés
  2. Marikám, őszinte voltam magamhoz, sosem bántam meg.:)))

    VálaszTörlés
  3. igen, az őszinte szembenézés a legfontosabb. de a legnehezebb is

    VálaszTörlés
  4. Talán azért, mert olyan nehéz, kerülik ki sokan :)

    VálaszTörlés
  5. Kiváncsi vagyok az elkövetkezett évek válaszára különös képpen az autóvezetői jogositványra. Elárulom, nekem ma sincs ilyen, soha meg sem próbáltam szerezni. A feleségemnek és mindhárom gyermekemnek van ilyen. Eleinte szégyeltem, hogy nekem nincs, ma már büszke vagyok rá. Hogy van ez Nálad, kiderül majd a folytatásból?

    VálaszTörlés
  6. Erika, nagyon-nagyon kedves vagy, köszönöm! Elteszem április 24-re, Szent György napjára (hisz szüleim Gyurit vártak!), és nekem mindig nagy példaképem volt a sárkányölő:)))

    VálaszTörlés
  7. Frédi, megtisztelő a kíváncsiságod! Egy mondatba foglalva: miután az "Aranypartról Kelet Svájcba költöztünk (ahol aztán 25 évig egyfolytában laktunk), pár hónap után beláttam, hogy újra nekilátok és pár hónap után sikeresen letettem a vizsgát. Autó nélkül állásba sem tudtam volna menni, de a privát élet is elképzelhetetlen volt, férjem sosem tanult meg, belőlem meg "profi" sofőr lett, családlátogatásaim útjáért szépen megfizettek:)))

    VálaszTörlés