2010. augusztus 30., hétfő

bevezetésnek

Néha megszűnik körülöttem az idő, a tér, egyedül vagyok és jól érzem magam.
Nincs kérdésem, miért, minek csak lebegek a pillanatban és szabad vagyok.
Elengedtem ami nehéz volt, nem kapaszkodok semmibe, senkibe.
Nincs, aki előírhatná nekem mit tegyek, mi jó és mi nem az.
Elbeszélgetek mindazokkal, akiket elképzelek magamnak, itt vannak és jók hozzám.
Hálás vagyok mindenért, amit kaptam, senkit nem felejtettem el, akik segítettek talpon maradni.
Keményen harcoltam mindig, megküzdöttem a reménytelen helyzetekben is, mikor mások ezt nem tették volna.

Ma csak ennyit, a többi pedig vagy jön magától, vagy nem.

3 megjegyzés:

  1. Az ifjú Rajna! Séta út, gyönyörű. Csodálom a kitartásodat, nyíltságodat, az emberek iránti szeretetedet, segítő készségedet. Örülök, hogy a barátod lehetek.

    VálaszTörlés
  2. Mama drága! Én is nagyon boldog vagyok, hogy barátságodat élvezhetem! A sétautam minden nap eszemben van, mintha a végtelenbe vinne!
    Köszönöm, hogy itt is Te vagy az első, aki "felfedeztél":)

    VálaszTörlés
  3. Örülök hogy itthon vagy már megint! Nem akartam, de hiányoztál nagyon. Rosszabb vagyok, mint egy gyerek. Ne haragudj::))))

    VálaszTörlés