Az élet idomítása

Weöres Sándor: A teljesség felé c. kis kötetéből olvasgatva  találtam ezt a  fejezetet . 
Az értékek szétesése a szemünk előtt zajlik, annál fontosabbá válik a tökéletes mértékhez való igazodás.

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót.
Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod, és etetheted.
Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle. mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.
Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte, ahogy a kígyó fölött, síp zenéjével a kígyóbűvölő uralkodik.
Míly zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.
Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted
le az életet, csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.
Ha ezt elérted: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár, tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.

Köd és fűtött szoba

Köd

 Köd terül a tájra,

nem látni jól.

Házak kiszögellnek

a köd alól.

A kutya se jár,

madár se dalol.

Faágak kiállnak

a köd alól.

Rejtett varjú-nép

károg valahol,

nem látja ember

a köd alól.

Kémény kitekint,

targally kihajol:

kilátszik az élet

a köd alól.

Fűtött szoba

Ó de jó
télen a kályha mellett,
átható
a szálló hő lehellet.

Hallható
a tűzisten morgása,
áradó
a lángok suhogása.

Kinn a szél
havat és kórót kerget,
míg a tél
szelíd a kályha mellett.

Ős erő,
fogságba vetve mélyben,
libbenő
a kandalló ölében.

Tűz körül
az emberek beszéde
felröpül
a csillagtüzes égbe,

lenn parázs
szalagjai lobognak,
fenn csodás
izzó napok forognak.

Weöres Sándor verseivel kezdeni az évet a legnagyobb ajándék.

Elhatározások ideje

Számba kell venni év elején, hogy mi van és mi lehetséges.
A legkevésbé magas gondolatokra a bank kényszerít azzal, hogy elküldi e-mailben az elmúlt év mérlegét. 
Az időben már több fantázia van, bár a lehetőségek tára sajnos csökken, amibe nehéz beletörődni, amikor tervezgetéseknél erről arról le kell mondani. Hisz mindenek megvan a maga ideje, ahogy azt a régiek is nagyon tudták.
Tehát maradunk a rövid időre tervezésnél. Január utolsó napjára és február első hetének végére repülőjegyet vettem, abban a reményben, hogy minden rendben zajlik majd.
Az év első hetében meg kell ünnepelni jól sikerült operációm 8.hetének elmúltát. A tilalmaknak vége, újra szabad vízbe merülnöm, összekötve egy kirándulással sokat ígérő program következik, amiről remélem jó beszámoló kerekedik.
Még fontos említeni, hogy a lelki és testi erők számbavétele sem utolsó, amit nem árt az év múlásával sorra venni. 
Főleg azért nem, mert pontosan tudom, fogyatkozásuk esetén mi a teendő. Tehát kívánok magamnak jó elhatározásokra erőt és jó ötleteket szokások megváltoztatásával a hiányokat pótolni.

Ébredések

Nincs lenyűgözőbb, mint tanúja lenni az ébredésnek, legyen ez egy virág, egy macska vagy egy kisgyermek. Az a pillanat, amikor az egyik világ hirtelen eltűnik, belépünk a másikba, amit vagy boldogan üdvözlünk, egy mosollyal veszünk tudomásul, vagy újra erőt vesz rajtunk a kétségbeesés, hogy minden folytatódik, amitől félünk, kétségbeesünk, mert megoldatlan, talán végzetesen.
A reggeleket szerető emberek mások, mint az éjjeli baglyok, elgondolkoztató, hogy miért.
Szeretem a felkelő napot köszönteni, ahogy azt Szent Ferenc tette a Naphimnuszban :

Dicsérjen s áldjon, én Uram, 
kezednek minden alkotása, 
különösen bátyánk-urunk a Nap, 
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít. 
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása 
felséges arcod képemása. 

Visszaemlékeztem, hogy gyermek és ifjúkorom lakhelyén a "Felső"-ben a hatalmas jegenyefa mellett kelt fel a nap nyáron, télen pedig ettől jobbra az evangélikus templomtoronynál. Észak keletre voltak a nagyszobák, az udvarra a konyha és kis szoba.
Aztán Zürichben ébredtem, az első évet az Óvárosban nem számítva, az ablakokból a csodálatos alpesi láncot csodálhattuk délnyugati irányban.

Kelet Svájcba költözés után a legszebb a csillagos égre nyíló padlásszoba ablak volt, ahol a Göncöl szekér éppen elfért  az ablakkeretbe. 

Aztán a Dunántúl közepén találtam magam, ahol a lenyugvó nap sugarai mutatják, merre fogok megpihenni éjjel és a reggelihez a felkelő nap ad jó kedvet.

Ahogy hosszabbodnak a napok úgy nő várakozásom a természet ébredésére, mikor a som rügyei a sárga virágokat ígérik. 

Négy éve ezen a napon

 Önmagadtól, saját életedtől nem lehet megszökni. El kell fogadni, hogy az élet, amely számunkra a Földre való születéssel adott, magában véve is - bármilyen rajtunk kívüli cél nélkül is - érték.

Tamásiban a Miklós tónál készült fotóimból néhányat idehoztam, mert 4 éve készültek és szívesen emlékszem rá.
Rövid sétával a tavacskát meg lehet kerülni, nagyszerűen karbantartott sétautakon.

Ami az őszből megmaradt.

Ünnepek előtt

Mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa, boldog karácsonyt és az újévben csupa szépet és jót kívánok!

Aki elmondhatja, mint én, hogy kenyerem javát megettem, az emlékekkel telve, nem a jövőbe tekintő várakozással éli át az ünnepeket, hanem legjobb esetben értékeli azt, amit sorsától kapott.

Legyen ez a Halleluja, amivel ezévben a Bazilika előtt örvendeztették meg a budapestieket, annak az érzésnek a kifejezése, hogy van reménység arra, hogy a szeretet legyőz mindent. 

Händel se hiányozzon!

Jancsikát polgármesternek

Manapság már nem sok falu tud azzal eldicsekedni, hogy egy "original", vagy ahogy annak idején mondták a falu "bolondja" teszi a mindennapokat színesebbé.
Jancsika a reklámokat hordja ki, aprócska ember, ápolt és igen igyekszik mindig jól öltözötten járni a falut, ahol mindenkit ismer, messziről köszön: szervusz, hogy vagy? akivel csak találkozik. Rang és vagyon éppúgy nem számít, mint kor vagy nem. Ő mindenkivel érdeklődő, kedves. Hoztam olvasnivalót, mondja és én bár a sok szemetet azonnal a papírgyűjtőbe dobom, megköszönöm a fáradozását, hisz én is udvarias vagyok.
 Az önkormányzatról kímélet nélkül elmondja a "véleményét", amin aztán jót nevetnek, akik ezt nem mernék megtenni.
Jancsikát szülei eldobták, csúnya gyerek volt így mesélik, a gyógyra" került, ahogy itt a gyógypedagógiai intézményt nevezik. Egy idő után örökbe fogadta őt egy házaspár, ahol igazi szeretetet, nevelést kapott. Megtanult főzni, mosni, de ennél is fontosabb, ami az életben fontos: szeretettel fordulni a környezethez. emberhez, állathoz, növényhez. Ő ápolta gondosan nevelőszüleit, mikor öregek és betegek lettek, jobban, mit azt  sok "normális" gyermek tette volna, akik szebbek, okosabbak, de szívük helyén valami üres izom dobog.
Nemrég volt polgármester választás, hallottam a sokféle megnyilvánulást a jelöltről: hisz nem is ismer minket, nem érdekli a saját karrierjén kívül semmi más. Akkor mondtam ki először:  Jancsikát polgármesternek!