Egy régi kép+ 7 GENERÁCIÓra emlékezem

Ritka pillanatot őriz ez a kép, ami 1970-ben készült szüleim lakásán. Négy asszony és három apró gyerek látható. A legfiatalabbak  első életévükben, a többiek mind más generációból: a kalapos hölgy az aprónép üknagymamájának húga. Magam a két fiúcska anyjaként a bal szélen ülök, mellettem anyám a húgom lányával, majd a nagyfiam a dédikével,aki a képen nem idősebb, mint én most:)))

Ki gondolná, hogy a tegnapi 40 éves fényképről miért jut eszembe Aranyosmarót, Komárom és az 1848-as szabadságharc? A dédanyámnak két húga kicsit nagymamaszerepbe került számomra, tőlük hallottam az ő nagyapjukról (szépapámról), akinek haláláról az értesítő itt van muzeális  dobozaim egyikében. Elképzelem az életét azokból a közlésekből, amit gyerekként gyűjtögettem, majd raktam össze. Az 1848-as szabadságharc idején Komáromban fiatalember lehetett, a bukással mindenét elvesztette. Úgy tudom egyetlen lánya, aki óvónő volt egy szörnyű szoknyavadász felesége lett (akinek nevét is tisztelettel ejtik az irodalombarátok). Ez a szerető szívű asszony három lánynak adott életet, a legidősebb az én dédanyám, akit nem ismertem, mert Csehországba ment férjhez. Talán ő örökölte apja vad természetét, talán szépségét is, mert lányát, nagyanyámat még a szülői ház nevelte fel apa és papírok nélkül, aztán sietve férjhez adták szegényt egy kétszer olyan idős férfihez. Így kezdődött Mamikám túlélése a legnehezebb helyzetekben és egyetlen lánya iránti hatalmas szeretetben. Ez sem volt egyszerű, mert a háború után úgy nézett ki, segíteni sem tud, hisz határok választották el őket. De az ilyen akadályok nem gátolták meg, hogy mindent meg ne mozgasson, mindegy, hogy hogyan érte el.

Aztán én nőttem fel és mentem 1000km-re férjhez, tehát ez a kis kép nagy találkozás volt országok és világok közt, de úgy, hogy a szeretet és az összetartás sosem múlt el. 

A történelem akkor él, ha a családokban mesélik el mi történt, amikor a nagy nevek mögött az emberi arcok is láthatóak lesznek, minden erejükkel és gyengeségükkel.

Csak képek az elmúlt 9 napos utamról

Képekhez szöveg a blogsziget.hu alatt

Mercedes Sosa

http://www.youtube.com/watch?v=SIrot1Flczg

Egy régi szép dal, amit felfedeztem sok év után.

Micsoda erő, mennyi bizalom, nagyon szeretem!

Árnyékok

A ház mindkét homlokzata előtt árnyékot vet: nappal a keleti oldalon ilyen, éjjel a nyugati oldalon félelmetesen sötéten.

A kerti székben a mindig hamarabb lemenő napot élvezni derűs bölcsességgel, az utóbbi időben hozzátartozik a délutánhoz.

Az almafa lombja már nem vet árnyékot.

A körtefa mintát festett a fehér falra napsugarakból.

Amadeus és leghűségesebb társa délutáni sétán.

A selyemakác ritka lombja+ a fotózó (hát ilyen masszív figura azért neeeeem!!!)

Verőfényben

A rózsabokor élete: bimbók, virágok és a nemrég még pompásak együtt...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

gyönyörűeket...

Elszáradtak a körtefa levelei, a tök most szépen megérik rajta.

Milyen jól áll a vöröses lombnak a frissen vetett fű! A kút házikója is illik színben hozzá.Az október végre olyan most, ahogy szeretem:))

 

 

Hívatlan vendég (folytatás)

Nem is tudta, hogy ekkorát tud sikoltani, no nem a hangerő hiányzott, hanem a szoprán fekvésű magasság, mikor kora reggel a konyhában a felakasztott törölgető ruha mögül egy egér fejvesztetten rohant  az üveges fiók alatti nyílásba, ahol befészkelte magát a hideg, nedves kora őszben. Ebben az  irracionális, de nagyon erős félelemben se a macska Amadeus, sem dr..T.. nem állt mellé, hogy az ijedelem megszüntetésére lépéseket tegyenek, így a sikolynak még értelme sem volt. Persze figyeltek, de csak úgy mellesleg. Első útja a vasboltba vezetett, ahol egy csinosan és ravaszan kialakított kerek fémketrecet vett az egérkének, ahova állítólag egyirányú út vezet. A használati utasítás szerint egy kis sajt megteszi csalinak, a többi magától megy. 
Ment ám! Egérkénk éjszaka megéhezett, és nagy figyelmességnek tekintette, hogy a jó ízlésű, szellős vendéglőt épp a kijárata mellett állították fel a figyelmes háziak. Jóízűen megette a sajtot, aztán mert nagyon karcsú volt, könnyedén visszatért biztonságos rejtekébe. Hát akkor kap egy nagyobb sajtot, mondta az egér és sajt nélküli ketrec láttán dr.. T..! Ettől a nyúlszívű asszony nyugalma nem állt helyre, mert a mindennapos tisztogatás a hívatlan vendég miatt meglehetős undorral töltötte el. 
Elment egy kegyetlen csapdát venni, hogy ha szép szóval nem megy, akkor majd csúf erőszakkal biztosan.
Mikor hazaért, az egérvendéglő a konyha közepén volt. Te tetted oda? kérdezte dr..T..-t. Nem. Akkor csak Amadeus lehetett. A sajt megint hiányzott. Egérkénknek nyoma se. Most sikerült e az egérkét jóllakottan, ahogy épp távozni akart elcsípni és afféle cordon bleu-ként (kívül hús, belül sajt) megenni, vagy csak labdázásra használta a sportos ragadozó a fura szerkentyűt?
A tanácstalanság még tart. Vagy meghizlalják ezt a fránya vékony egérkét, míg aztán nem fér ki a visszaúton, vagy kegyetlen módon elintézik a csapós fogóval? ami a macska lábát is becsípheti, ha ezzel is focizni óhajtana....
P.S. dr..T..csak rövidítés, (ki találja ki, mire?) nem cím:)))
Azért a tisztelet kijár neki, és a teljes anonimitás, ez okból nem tettem őt fecsegéseim tárgyává.
Az egérke mindenkit üdvözöl, most épp alszik, a hasikája tele van.
  A menü bővült a napokban, kap a sajtos étterem kosztja mellett most már diót is a virágcserepes népi csehóban. Kimondottan finomérzésű, hallatlanul vidám egérkénk  nemrég bemutatkozott, rámmeresztve szép kerek szemecskéit (akkor mondta, hogy minden hívét üdvözli). Ennyi kedvességre én már sikoltani sem mertem....
Szerintem ennek "Egér Nobeldíjat "kéne adni, mert mutassatok még egy hasonló értelmes egyedet rokonai közül, aki ki .s be járkál ennyi fondorlatos veszély közepette, megtartva közben karcsúságát. Nem reszket akkor sem, ha a dió belét rágcsálja ki a befelé fordított fél dióhéjból. Fütyül Amadeusra is, aki napi pár órát tölt a két étkező őrzésével, egyszerűen hozzá igazítja az étkezése idejét.
Hát ennyit erről az albérlőről, akit kilakoltatni nem egyszerű, ragaszkodik a fűtött lakosztályhoz és rendszeres ellátáshoz. Azért remélem nem itt akarja nyugdíjas állományát is eltölteni!
Ma délután 13:12-kor nyári időszámításunk szerint Postmus (egérkénk a hivatalos nevén) ebédelni óhajtott és a diós csehóban puha koppanással végződött kalandja az emberekkel. Megpróbálta még orrát a friss levegőn a cseréplefolyónál szellőztetni, de kiutat sehol sem talált, csak amikor az árok parton a kartonpapír lekerült a bejáratról, akkor rohant lélekszakadva a napsütötte füves árok mélyére. Köszönti az összes sorsáért aggódókat, én meg a velem együtt érzőket! Az elmúlt 10 nap emlékezetes marad számomra, köszönet érte minden kedves hozzászólónak.

Mazsolák

Meg kellett állni és visszanézni, a pillanat békességet, bizalmat sugárzott. Szükségem volt rá, mert a jövő még párában, a múlt eltűnőben volt, a pillanat óriássá nőtt, fiatallá tett és erőssé. A felvétel Kanton Appenzell keleti határán, a Rajna völgy fölött készült több, mint 4 éve, .

Azóta is, hogy egyszer Zalaszentgróton jártam, keresek hozzá hasonló remek uszodát, de hiába. Bárhova megyek, utána a sóhaj: ez sem az igazi, Zalaszentgróton sokkal jobb volt! Minden erőfeszítés nélkül, a vízzel teljes harmóniában létezni, amitől jókedvre derül a legkomorabb is. Csak ne lenne olyan messze!!!!

Tűzvarázs ennek a képnek a címe. Szintén abból az időből, amikor olyan egyszerűnek látszott minden: "valami nagy nagy tüzet kéne rakni" felkiáltással. Nem volt probléma az, hogy minden komfort hiányzott, az átalakítások csak épp kezdeti stádiumban voltak, az eleganciával meg semmit sem gondoltam (azóta se sokat). Hogy aztán a hajam színe is őszbe csavarodott? Hát az idő sem volt tétlen velem, de szerencsére én sem nyugodtam ölbe tett kézzel:)

Kanton Graubünden egyik legszebb duzzasztott tava magasan a csúcsok közt. Egy felejthetetlen kirándulás Vals fölött, miután az ottani termálfürdőben a hegyi kanyarokhoz elegendő energiát tankoltam. Az előző képekkel azonos időben készült kép. Találomra kiválasztott négy kép, nem véletlenül az "elhatározások idejéből", amikor úgy éreztem, mindent végig gondoltam, semmit sem hagytam ki. Edit Piaf-al együtt dúdolom: nem bántam meg semmit!