Kaptam egy gimis osztálytárstól, miutàn elolvasta a Summa summarum bejegyzésem olyan hozzászólást, hogy kimaradt a "szép éneklés" az összegzésből. Az also kép 1959 ben készült és Zsuzsa mellettem àll a legfelső sorban, ahol a harmadik én, negyediknek ö látható.
Elgondolkozni is fölösleges, mi lett volna belőlem, ha nem éneklek., mert annyira hozzàm tartozó dolog, mint a kezem, làbam. Talàn ezért nem említettem a blogbejegyzésben sem.
Most a 8.ik X utàn, màr csak belül énekel bennem valami. Eszembe jutnak a kórus művek, amiket mind kívülről tudtunk. A rend kedvéért tartottuk a kottàt az orrunk elött. Megnyertük a díjakat a versenyeken, a fesztivàlok állandó vendégei voltunk. Csodàlatos évek voltak. Mennyivel boldogabbak lennének az emberek, ha énekelnének. De lehet, hogy ez adottsàg, akkor meg azért végtelenül hàlàs vagyok.
.jpg)
