2016. augusztus 1., hétfő

A vén diófa üdvözlése

Hazatérve reggelizés közben a vén diófa üdvözölt.
Bölcsességét szeretném megosztani, mire tanít nap nap után.
Száraz égbemeredő ágaival olyan, mint egy öreg ember, aki kiszáradt karjait magasba nyújtja.  Ott csevegnek, fütyörésznek szívesen a kert lakói. Odvas törzsében madárcsaládok laknak és lombos ágai olyan bő termést hoznak, amit megirigyelhetne bármelyik fiatal fa a kertben. Hálásan hajolok le értük, napi étkezésemhez tartozik egy két dió és kell a süteménybe is...
Példát ad és szeretni kell, mert mindenét odaadja és mit vár el cserébe? Talán azt, hogy eszetekbe ne jusson engem kivágni, ha száraz a nyár, adjatok inni. Énekesmadarak otthona vagyok, szeretem és szolgálom az életet. Te is ezt teszed?