2017. március 8., szerda

Milyen nap is van ma?

Tisztelet, szeretet, gyengédség, amit a nők évente nem egy napra szeretnének megkapni. Ez így nem működik, legalábbis számomra nem.
Ez a nap legfeljebb arra jó, hogy elgondolkozzunk, úgy a világban, mint a magunk életében milyen következményekkel jár, ha valaki az embrionális fejlődése során nem válik a kezdet után mássá, vagyis hímneművé, megmarad nőnek, ahogy mindenki kezdi.
A magam részéről nem bántam meg, hogy abban a korai fázisban nem történt váltás, de szerencsés emberként nem tartoztam azokhoz korunk 140milliós táborához, akiket nemi csonkítással, gyermekházassággal, erőszakkal gyaláztak meg.
Ezekre gondolva értelmet kap a nőnap is, amit különben cáfolnék.
Nem bántam meg azért sem, mert még fiatal asszonyként Svájcban is megkaptam a szavazójogot és a mindennapokban semmi hátrányom nem volt abból, hogy nem az u.n. erős nemhez tartozok.
Sőt, a gyermekeim arról győztek meg, hogy hatalmas erővel rendelkezek: életet tudtam adni. Életem hosszú évei meg arról győztek meg, hogy mint ember mindent elértem, ami lehetséges volt sőt, többet annál: boldog ember vagyok.
Csak értetlenül figyelem korunk "feministáit", akik tudva, vagy tudatlanul a muszlim hitet mímelik az imaszőnyegen, elárulva ezzel mindazt, amiért annyi nő hosszú ideig harcolt:az egyenjogúságot.