2016. december 17., szombat

Jancsikát polgármesternek

Manapság már nem sok falu tud azzal eldicsekedni, hogy egy "original", vagy ahogy annak idején mondták a falu "bolondja" teszi a mindennapokat színesebbé.
Jancsika a reklámokat hordja ki, aprócska ember, ápolt és igen igyekszik mindig jól öltözötten járni a falut, ahol mindenkit ismer, messziről köszön: szervusz, hogy vagy? akivel csak találkozik. Rang és vagyon éppúgy nem számít, mint kor vagy nem. Ő mindenkivel érdeklődő, kedves. Hoztam olvasnivalót, mondja és én bár a sok szemetet azonnal a papírgyűjtőbe dobom, megköszönöm a fáradozását, hisz én is udvarias vagyok.
 Az önkormányzatról kímélet nélkül elmondja a "véleményét", amin aztán jót nevetnek, akik ezt nem mernék megtenni.
Jancsikát szülei eldobták, csúnya gyerek volt így mesélik, a gyógyra" került, ahogy itt a gyógypedagógiai intézményt nevezik. Egy idő után örökbe fogadta őt egy házaspár, ahol igazi szeretetet, nevelést kapott. Megtanult főzni, mosni, de ennél is fontosabb, ami az életben fontos: szeretettel fordulni a környezethez. emberhez, állathoz, növényhez. Ő ápolta gondosan nevelőszüleit, mikor öregek és betegek lettek, jobban, mit azt  sok "normális" gyermek tette volna, akik szebbek, okosabbak, de szívük helyén valami üres izom dobog.
Nemrég volt polgármester választás, hallottam a sokféle megnyilvánulást a jelöltről: hisz nem is ismer minket, nem érdekli a saját karrierjén kívül semmi más. Akkor mondtam ki először:  Jancsikát polgármesternek!