2010. október 7., csütörtök

Hívatlan vendég (folytatás)

Nem is tudta, hogy ekkorát tud sikoltani, no nem a hangerő hiányzott, hanem a szoprán fekvésű magasság, mikor kora reggel a konyhában a felakasztott törölgető ruha mögül egy egér fejvesztetten rohant  az üveges fiók alatti nyílásba, ahol befészkelte magát a hideg, nedves kora őszben. Ebben az  irracionális, de nagyon erős félelemben se a macska Amadeus, sem dr..T.. nem állt mellé, hogy az ijedelem megszüntetésére lépéseket tegyenek, így a sikolynak még értelme sem volt. Persze figyeltek, de csak úgy mellesleg. Első útja a vasboltba vezetett, ahol egy csinosan és ravaszan kialakított kerek fémketrecet vett az egérkének, ahova állítólag egyirányú út vezet. A használati utasítás szerint egy kis sajt megteszi csalinak, a többi magától megy. 
Ment ám! Egérkénk éjszaka megéhezett, és nagy figyelmességnek tekintette, hogy a jó ízlésű, szellős vendéglőt épp a kijárata mellett állították fel a figyelmes háziak. Jóízűen megette a sajtot, aztán mert nagyon karcsú volt, könnyedén visszatért biztonságos rejtekébe. Hát akkor kap egy nagyobb sajtot, mondta az egér és sajt nélküli ketrec láttán dr.. T..! Ettől a nyúlszívű asszony nyugalma nem állt helyre, mert a mindennapos tisztogatás a hívatlan vendég miatt meglehetős undorral töltötte el. 
Elment egy kegyetlen csapdát venni, hogy ha szép szóval nem megy, akkor majd csúf erőszakkal biztosan.
Mikor hazaért, az egérvendéglő a konyha közepén volt. Te tetted oda? kérdezte dr..T..-t. Nem. Akkor csak Amadeus lehetett. A sajt megint hiányzott. Egérkénknek nyoma se. Most sikerült e az egérkét jóllakottan, ahogy épp távozni akart elcsípni és afféle cordon bleu-ként (kívül hús, belül sajt) megenni, vagy csak labdázásra használta a sportos ragadozó a fura szerkentyűt?
A tanácstalanság még tart. Vagy meghizlalják ezt a fránya vékony egérkét, míg aztán nem fér ki a visszaúton, vagy kegyetlen módon elintézik a csapós fogóval? ami a macska lábát is becsípheti, ha ezzel is focizni óhajtana....
P.S. dr..T..csak rövidítés, (ki találja ki, mire?) nem cím:)))
Azért a tisztelet kijár neki, és a teljes anonimitás, ez okból nem tettem őt fecsegéseim tárgyává.
Az egérke mindenkit üdvözöl, most épp alszik, a hasikája tele van.
  A menü bővült a napokban, kap a sajtos étterem kosztja mellett most már diót is a virágcserepes népi csehóban. Kimondottan finomérzésű, hallatlanul vidám egérkénk  nemrég bemutatkozott, rámmeresztve szép kerek szemecskéit (akkor mondta, hogy minden hívét üdvözli). Ennyi kedvességre én már sikoltani sem mertem....
Szerintem ennek "Egér Nobeldíjat "kéne adni, mert mutassatok még egy hasonló értelmes egyedet rokonai közül, aki ki .s be járkál ennyi fondorlatos veszély közepette, megtartva közben karcsúságát. Nem reszket akkor sem, ha a dió belét rágcsálja ki a befelé fordított fél dióhéjból. Fütyül Amadeusra is, aki napi pár órát tölt a két étkező őrzésével, egyszerűen hozzá igazítja az étkezése idejét.
Hát ennyit erről az albérlőről, akit kilakoltatni nem egyszerű, ragaszkodik a fűtött lakosztályhoz és rendszeres ellátáshoz. Azért remélem nem itt akarja nyugdíjas állományát is eltölteni!

Ma délután 13:12-kor nyári időszámításunk szerint Postmus (egérkénk a hivatalos nevén) ebédelni óhajtott és a diós csehóban puha koppanással végződött kalandja az emberekkel. Megpróbálta még orrát a friss levegőn a cseréplefolyónál szellőztetni, de kiutat sehol sem talált, csak amikor az árok parton a kartonpapír lekerült a bejáratról, akkor rohant lélekszakadva a napsütötte füves árok mélyére. Köszönti az összes sorsáért aggódókat, én meg a velem együtt érzőket! Az elmúlt 10 nap emlékezetes marad számomra, köszönet érte minden kedves hozzászólónak.