Uj szemekkel làtni a vilàgot

Nem tartozom azok közé, akik ugy gondoljàk, hogy elég lenne az elhasznàlt szerveket kicserélni, akkor megfiatalodnànak.
A test egy egész élö egység, nem pedig gép, ahol a hibàs alkatrészt elég potolni.
De nincs az a szabàly, ami alol ne lenne kivétel.
A fogak potlàsa pl. ezen kivételek közt van. Az is, ami a héten történt velem: a homàlyossà vàlt lencsét mikroszkop alatt egy tiszta lencsére cserélte egy nagyszerü orvos. Rutin munka, nem tudom egymàs utàn hànyan voltunk, akiknél ez szükségessé vàlt.
Egy hét alatta tarto szerkezet megszokja az uj részt, de addig ovatosnak kell lenni, hogy kàrba ne vesszen a probàlkozàs.
Sétàlni szabad megfelelö napszemüveggel. 
Ezeket az alàbbi képeket tudtam a veröfényes tàjon késziteni.

Tamariszkusz viràgzàs

Ezen a boltives kapun torkol egy erecske a Taminàba

Az utolso hidacska a patak fölött, mielött a Rajnàt eléri.

A tamariszkusz viràgzàs emlékeztetett a gyönyörü kertemre.

A toparti sétànyon nem szabad kihagyni a frissen bujo nàdast és a többi szomszéd fàt sem.

Merre tovàbb?

Dorka a vàllkendö alà bujt

Amikor nem lehet fokozni

Ma ezt a viràgzo sövényt làttam, elàmulva azon a hihetetlen gazdagsàgon, amihez képtelenség lenne valamit is hozzàtenni.
Az emberi életben hol talàlunk hasonlo pazar élményt?
Azoknàl, akik végtelenül tudnak szeretni, alkotni a legmagasabb fokon, amit tulszàrnyalni senki sem tud. Igen ez a tökéletesség, amire a legtöbben képtelenek.

Két hid egymàs fölött

Ma sikerült a völgyhidat a Tamina patak hidjàrol fényképezni, ugy, hogy közben a következö àtjàro is képbe került. Igy sosem unalmas a séta, vàltogatva a hidakat..

ujjàszületés

Volt egyszer egy nagyon öreg fa, hatalmasan uralkodott a to melletti sétànyon. Mindenki megcsodàlta. De eljött a nap, hogy ki kellett vàgni. Valamit otthagytak belöle, ki tudja miért. Amit most én làttam, az csodàlattal töltött el. Sok fiatal fàcska nött ki belöle, ezeknek a régi gyökerek viszik a tàplàlékot. 

Egy örökbe fogadottat is nevel a régmult hatalmas törzs csonkja. A baloldalt a mélyedésben befészkelte magàt egy tülevelü fa csemetéje. Ez az élö történelem, az élet hatalmas ereje.

Mai talàlkozàsok

Ott àllt és vàrt, gondoltam, valamit mondani akart. De nem talàlta a szavakat, pedig udvariasan, érdeklödve lestem. Aztàn készült ez a kép. Mire ö elkezdte a tollait tisztogatni.

A toparti öreg fàt baràtomnak érzem, csodàlom és szeretem. Minden évszakban gyönyörü, vastag törzse biztonsàgot sugàroz. Ma fiatal vörös levelei miatt estem àmulatba.  Csupa szerelmes levél.

Ilyen függönyt se làttam még, arra szolgàl, hogy elvàlassza a teniszezöket a jàrokelöktöl,az uttol, ahol autok jàrnak.Honnan ered, hisz ugy tetszik, mintha forditva nöne, fölülröl lefelé, ezt legközelebb meg kell néznem közelebbröl.

Husvéthétföi kiràndulàs Pfäfersbe

 Hasonlitott az elhagyott szomorufüzfàmra, de azok a merev és vastag àgak messze nem voltak olyan szépek, mint a csupa hajlitott, tàncos füzem volt. De az apro kis levelek szomorusàgàt azért megéreztem.

Ha a fürdöbe visz az utam, akkor ennek a kàpolnànak a màsik oldalàt làtom.

A völgyhidat se làttam még a magasbol, sajnos az iveket csak sejteni lehet a fàk miatt.

Nem mertem megkérdezni, mire valo ez a nagy munka, csak a raktàrozàs miatt nekem ez tulzàsnak tünt, de azért érdekes.

Nagyon gazdag kolostor lehetett, amelyiknek ekkora istàlloja volt. Persze, miota pszichiàtriai klinika lett belöle, azota ebböl is lakoépületet alakitottak.

Aristid és Dorka napoznak

A közelben és a végtelenben

Elmenni egy ilyen csodàlatosan viràgzo fa mellett nem lehet egyszerüen,

àllitolag a végtelenben

talàlkoznak a pàrhuzamos vonalak

ami itt nincs is olyan messze

a patak, a sétaut, az autout

valahol a fasor végén 

összetalàlkozik

A szent Anna kàpolna a hegyoldalban

A mai sétàm célja ez a kis kàpolna volt. Januàrban a nagy havazàsok és fagyok idején jàrtam itt utoljàra.

A vàndorok bàrmikor betérhetnek ide, még egy pàrna is oda van készitve az elsö padokra a nagyon fàradtaknak. A vendégkönyvben meg kérések, megköszönések, mind szivböl jövö.

Az ut szélén a kivàgott fàkat szàllitàsra készen összeàllitottàk.

A kanyarban letekinteni a zugo patakra kötelezö, de leesni nem ajànlott.

Csak kerékpàrosok és gyalogosok jàrjàk ezt az utat, miota a völgyhid megépült, ez veszélyes és le van zàrva a forgalom elöl.

Felirat hozzáadása

Felemelö, elgondolkoztat, biztonsàgot ad

Mindennapos sétàmon a Giessen to mellett ez a pillanat, amikor visszanézek a màr megtett utra, mindig meggyöz arrol, hogy a kötelesség felemelö is lehet, a fàradtsàgot megéri.

Ahol a Tamina talàlkozik a Rajnàval, a hidrol lenézek és csodàlkozok. A sebesfolyàsu patak hordaléka megfesti a Rajna vizét, egy darabig jol követhetö az esemény.  A mindennapok történései utnak eszembe, akàr két ember, akàr két kultura talàlkozàsànàl. A Rajna esetében happy end, a zavaros viz benne letisztul, bölcsen elviseli, amit kell.

Egy séta utàn leülni egy réges régi székbe, nekem biztonsàgot ad, ezek nem az IKEA termékei, hanem lehetséges, hogy több, mint 200 évesek. Itt lesznek akkor is, ha én màr nem , de addig hüen szolgàlnak..

Amikor a vonat àtment a hidon

akkor én a sétànyon elindultam dél felé

majd a to felé vettem utamat

ahol nem engedtem  az àrnyékos padok csàbitàsànak

Ez a foto csak azt bizonyitja, hogy valahol véget ért az a hosszu kocsisor

A mokus màr nagyon öreg, s mivel fàbol van ez az hiànyzik rajta. 

Hétvége Kanton Wallisban