2017. június 27., kedd

Flow, vagy a boldog emberek titkai

Egy régi olvasmányom rövid összefoglalását tartalmazta a gyógyszertárban kapott "olvasnivaló" füzet: Csikszentmihályi Mihály munkája a Flow, vagyis Áramlat. Örömmel fedeztem fel és azt a két oldalt kitépve mindjárt tovább ajándékoztam.
Miért? 
Oly kevés ember van, akiktől azt hallom, hogy boldogok. Természetesen igen nyomós okuk van arra, hogy ezt rajtuk kívülálló dolgokkal megindokolják. 
A legegyszerűbb megérteni, hogy mit ért a szerző flow-nak, a művészek elmélyülésével egy alkotásban lehetséges. Olyankor megszűnik az idő, a múlt és jövő teljesen közömbös, csak az alkotás öröme létezik.
De mindenki számára, aki tudja, hogy mit szeret csinálni, elérhető ez az állapot. Gyerekként, ahogy megtanultam a betűkből szavakat összeolvasni, megnyílt a könyvek világa, elsőként a Gulliver utazása került a kezembe 70 évvel ezelőtt, ahogy az első osztályt elvégeztem, Királyhelmecen Mamikánál az üveges tornácon egy nap alatt kiolvastam, mindenről megfeledkezve.
Egy életre megtanultam, micsoda öröm úgy odafigyelni valamire, hogy megszűnik a világ körülöttem.
Később a zenében éreztem magam a boldogság áramlatában, főleg a csodálatos hat évben az Egyetemi Kórusban, mikor Schubert misét és Mozart Requiemet énekelhettem.
De nem volt másképp a munkában sem és a fiaimmal töltött években, mikor nem törtem a fejem sem múlton, sem jövőn, gyönyörködtem bennük és az időt szívesen megállítottam volna.
A nyugdíjazás után mindent lezárni, újrakezdeni nem kis bátorságot igényelt, de fontos volt akkor is az alkotás és tanulás, ami nélkül nincs igazán boldogság. A kert erre nagyon sok lehetőséget adott, hogy az életet folyamatában érezhessem, annak részeként létezhessek.
Most újra végig kell gondolni, mi az, ami méltó folytatás egy ilyen élet után, mi az ami megfelel arra, hogy boldoggá tegyen, ami nem túl egyszerű, de nem lépi túl a meglévő képességeimet.