Mire van szükségünk?

Nagyon tanulságos a macskák megfigyelése. Ahogy megfigyelik a környezetüket, aztán igényeiket remekül ismerve megszerzik azt, amire szükségük van. Alvás, evés, mozgás, simogatás, játék szépen váltakozva szerepelnek a napi programjukban. Ha semmi sem marad ki, akkor fejlődnek, vidámak, egészségesek.
Egy ilyen ködös, borús napon, amikor az influenza utolsó óráit kell kibírni, nagyon sok okom van arra, hogy legyőzzön a depresszió. Hogyan kell ebből a kátyúból kijutni?
Az élettapasztalat azt mondja, hogy írjam össze, mit kellene már régen komolyan kézbevenni. Régen nem használt dolgok összeszedése, elajándékozása vagy kidobása eddig mindig megkönnyebbüléssel, örömmel járt.
A macskáktól jó lenne a mozgás örömét, ami remek antidepresszíva az ember esetében is, naponta programba iktatni.
Mozgást kell ebbe a februári passzivitásba vinni, testileg, szellemileg, érzelmileg. Valamibe belekezdeni, ami már régen vár a megvalósításra. 
Tehát papírt, tollat ragani és mindent leírni, ami eszembe jut. 
Egy derűt árasztó képet keresek először is, legyen ez a tervek szövögetése mögött.

Felülemelkedni és más perspektívából látni a dolgokat nem rossz alternatíva.