2017. február 19., vasárnap

Mire van szükségünk?

Nagyon tanulságos a macskák megfigyelése. Ahogy megfigyelik a környezetüket, aztán igényeiket remekül ismerve megszerzik azt, amire szükségük van. Alvás, evés, mozgás, simogatás, játék szépen váltakozva szerepelnek a napi programjukban. Ha semmi sem marad ki, akkor fejlődnek, vidámak, egészségesek.
Egy ilyen ködös, borús napon, amikor az influenza utolsó óráit kell kibírni, nagyon sok okom van arra, hogy legyőzzön a depresszió. Hogyan kell ebből a kátyúból kijutni?
Az élettapasztalat azt mondja, hogy írjam össze, mit kellene már régen komolyan kézbevenni. Régen nem használt dolgok összeszedése, elajándékozása vagy kidobása eddig mindig megkönnyebbüléssel, örömmel járt.
A macskáktól jó lenne a mozgás örömét, ami remek antidepresszíva az ember esetében is, naponta programba iktatni.
Mozgást kell ebbe a februári passzivitásba vinni, testileg, szellemileg, érzelmileg. Valamibe belekezdeni, ami már régen vár a megvalósításra. 
Tehát papírt, tollat ragani és mindent leírni, ami eszembe jut. 
Egy derűt árasztó képet keresek először is, legyen ez a tervek szövögetése mögött.

Felülemelkedni és más perspektívából látni a dolgokat nem rossz alternatíva.

2017. február 17., péntek

Dorka és Arisztid. Bemutatkozás és egy vacak vídeó.

Ez hirtelen jött, de már régen dédelgetett gondolat volt. 
Dorka a domináns a testvérpár közt, ő kezdeményez, ő tudja mindig mi a célravezető.


Arisztid egy finom lélek, szüksége van valaki közelségére, védelmére. Talán ő volt az utolsó a testvérsorban, nem tolakodott. 
video
Íme egy vacak vídeó, ami úgy valósult meg, hogy fogalmam sincs, hogy nem fotózok. Elég ok lenne arra, hogy ahogy van kitöröljem. De lehet ezt egy első képsorral tenni, amit az új családtagok 2. napja után vettem fel? Nem tudtam, mert úgy ahogy van mégis a kezdetek varázsával van tele. Tehát nem okvetlen ajánlott.... :)

Most készült frissen ez a fotó.

2017. február 13., hétfő

Ma jó napom van

A hazarepülésem 6 napja van ma, mint mindig a SWISS társasággal utaztam. Nagyon örültem a magazinnak,amit mindig olvasgatok, mert ebben a hónapban Budapest áll a középpontban, szépen illusztrálva a legdrágább kivitelben. A várakozásaim igen nagyok voltak.

Aztán jött a csalódás. Olyan hajmeresztő dolgokat olvashattam a Hősök teréről, hogy ezek aztán tovább foglalkoztattak, míg egy szép udvarias, de nagyon határozott levelet nem írtam a szerkesztőségnek. Kicsit történelem órát tartottam, kicsit a művészeket, építészeket soroltam fel, akiknek közük van a Milleneumi emlékmű létrejöttében.
Nem kevesebbet állítottak a cikkecskében, hogy a szovjet hősi emlékművek tipikus példáját lehet a Hősök terén megszemlélni.
Úgye ezt nem lehetett szó nélkül hagyni?
A legszebb meglepetés ma ért. Igen kedves választ kaptam, mély bocsánatkéréssel, sajnálattal.hogy ez megtörténhetett, helyesbítés a következő számban lesz!

2017. február 10., péntek

Csend és napsütés itthon




A sok szürke nap után ma kisütött a nap és ezzel az otthoni nyugalom az utazás és megfázás után jótétemény, elősegíti a gyógyulást sok forró tea mellett.