2017. január 21., szombat

Igazolás arról, hogy vagyok


Sorsdöntő év elején vagyunk, ki így, ki úgy éli ezt meg. Még azok is, akik nem veszik észre, valahol érzik, legfeljebb letagadják.
Nem, ma sem kezdek el politizálni, mert a függetlenségem szeretném a megmaradt éveimben megtartani, pontos tudatában annak, hogy ez a legnagyobb luxus, amit valaki megengedhet magának.
Akik közel állnak hozzám, azokkal megtanultam akkor is szeretettel gondolatot cserélni , ha a világról alapvetően más képünk alakult ki tapasztalataink alapján, mert közösek azok a tulajdonságok, amelyek az élethez való szeretetünket illeti.
Paradigmaváltást és nem kevesebbet várok ebben az évben, vagyis a korszerűtlenné vált tudományos, illetve politikai szemlélet módosulását vagy gyökeres megváltozását.
Magamat illetően pedig marad minden a régiben, a szükséges évi kontroll elegendő ahhoz, hogy megnyugodjak: mindent megtettem az egészségemért és a válaszlevelet elküldhetem a svájci Ausgleichkasse-nak, a község pecsétjével és aláírásával, hogy ÉLEK és fizethetik a havi nyugdíjamat nyugodtan tovább.
Ez minden alkalommal egy aranyos jelenet, mikor megjelenek az önkormányzat folyosóján és megkérdezem a kisasszonyt, igazolja e ezévben is, hogy nem haltam még meg. Úgy búcsúzunk, hogy jövőre ugyanitt, ha Isten is úgy akarja.