2017. január 7., szombat

Az élet idomítása

Weöres Sándor: A teljesség felé c. kis kötetéből olvasgatva  találtam ezt a  fejezetet . 
Az értékek szétesése a szemünk előtt zajlik, annál fontosabbá válik a tökéletes mértékhez való igazodás.



Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót.
Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod, és etetheted.
Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle. mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.
Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte, ahogy a kígyó fölött, síp zenéjével a kígyóbűvölő uralkodik.
Míly zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.
Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted
le az életet, csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.
Ha ezt elérted: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár, tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.