2016. október 12., szerda

Légy hű mindhalálig

Mindenki ismeri ezt a könyvet, ami hozzátartozott fiatalkorunk kedvenc olvasmányaihoz, de én ma újra kérdeztem magamtól, hogy kihez vagy mihez kell hűnek lenni a szerző szerint. 
Úgy válaszoltam, ahogy eddig is: magamhoz.
Emlékeimben arra a tizenéves lányra gondolok, akinek a biológia, az irodalom és a klasszikus zene állt érdeklődése középpontjában. Aztán elmúlt egy egész élet és semmi sem változott, ma ugyanezt mondanám.
Másképp fogalmazva: az élet minden megnyilvánulása és annak tükröződése szavakban és zenében.
Valószínű, hogy sokat tévedtem, de soha nem hagytam abba a tanulást, amit mindig élveztem. Eddig.
Ma a szemorvosnál jártam. Kaptam szemcseppeket, amiből naponta 5x használva elmúlnak a kellemetlen érzések és 4 dobozban pirulákat a makula degeneráció miatt, amitől kissé kiborultam.
Egyenlőre apró kis pontokról van szó a szemfenéken, amitől a látásom még nem romlott, de a remek doktornő a szemfenéken látta ezeket és hogy ne romoljon tovább felírta a kapszulát, amiben omega-3 zsírsav van.
 Tehát minden rendben van, koromat tekintve nagyszerűen vagyok, ha az a csúf érzés nem lenne, hogy legtöbbet csodált testrészem már nem a régi, elmúlt az idő felette és ez egy biológiai törvényszerűség, amivel tisztában voltam eddig is. 
Elméletileg.