2016. július 6., szerda

Hol vagytok ti régi játszótársak....

Ma arra ébredtem, hogy töprengek azon, hány éve vagyok írástudó. Még ráértem volna egy évet ezzel, mert akkor az következne most, hogy 70 éve! 

Alig tudom elhinni, pedig itt a bizonyíték: íme az első osztály fényképe 1947-48 évből.
Az első sor bal szélén nagyon komoly képpel, ünnepélyes masnival ülök a padkán. Csupa jeles bizonyítványomba csak egy jó került: írásból. Nem magyarázkodás, de tény, hogy papír és ceruza a háború utáni második évben nem volt olyan magától értetődő dolog, hiába is gyakoroltam ajtókon, bútorokon a betűrajzolást, csak méreg lett belőle.
Aztán, ahogy nőtt a copfom, úgy nőttem én is, egy év alatt már a nagyok közt állhattam, fura módon most a jobb szélen Márkus Emília tanítónéni osztályában.

Ami ezután történt, azt nem örökítem meg itt, az ötvenes évek a harmadikban kezdődtek azzal, hogy bár kitűnő lett a bizonyítványom, nem lettem éltanuló, mert nem voltam idejében úttörő, csak később, amikor már  elengedhetetlen része volt az iskolás létnek. A nélkülözés, anyám munkába menetele, a napközis nyomorúság évei még rám vártak, amit ha tehetnék, szívesen elfelejtenék. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése