Ami ezután történt, azt nem örökítem meg itt, az ötvenes évek a harmadikban kezdődtek azzal, hogy bár kitűnő lett a bizonyítványom, nem lettem éltanuló, mert nem voltam idejében úttörő, csak később, amikor már elengedhetetlen része volt az iskolás létnek. A nélkülözés, anyám munkába menetele, a napközis nyomorúság évei még rám vártak, amit ha tehetnék, szívesen elfelejtenék.
2016. július 6., szerda
Hol vagytok ti régi játszótársak....
Ma arra ébredtem, hogy töprengek azon, hány éve vagyok írástudó. Még ráértem volna egy évet ezzel, mert akkor az következne most, hogy 70 éve!
Alig tudom elhinni, pedig itt a bizonyíték: íme az első osztály fényképe 1947-48 évből.
Ami ezután történt, azt nem örökítem meg itt, az ötvenes évek a harmadikban kezdődtek azzal, hogy bár kitűnő lett a bizonyítványom, nem lettem éltanuló, mert nem voltam idejében úttörő, csak később, amikor már elengedhetetlen része volt az iskolás létnek. A nélkülözés, anyám munkába menetele, a napközis nyomorúság évei még rám vártak, amit ha tehetnék, szívesen elfelejtenék.
Ami ezután történt, azt nem örökítem meg itt, az ötvenes évek a harmadikban kezdődtek azzal, hogy bár kitűnő lett a bizonyítványom, nem lettem éltanuló, mert nem voltam idejében úttörő, csak később, amikor már elengedhetetlen része volt az iskolás létnek. A nélkülözés, anyám munkába menetele, a napközis nyomorúság évei még rám vártak, amit ha tehetnék, szívesen elfelejtenék.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése