2016. május 26., csütörtök

Így kezdődött. 1.rész.

Miért adtatok fekete sapkát a gyerekre, kérdezte drága Mamikám, aki nem látott ugyan jól, de ekkora hajat, amivel születtem, elképzelni sem tudott. Ebből elfogadható frizurát sem akkor, sem azóta nem tudtak a fejemre erőltetni, ezt idővel meg kellett tanulnom.

Eltekintve a Mosoly Albuma giccses felvételi stílusától (amit itt sikerült lepleznem), szeretem ezt a képet, mert nagy figyelmet árulnak el a kicsit ázsiai jellegű szemek, az alig egy éves apró embertől.

A bombázások elől menekültünk Mamikához, ott béke volt és gyönyörű kert, ahová visszavágyik az ember azután örökre.

Idillikus ragyogás, almával kezemben, egy kutya társaságában másképp nem lehet. A fiúsra vágott hajam története: az ostrom után tetves lettem, amit kezelni egyszerűbb volt így.


Anyukával, akinek sikerült egy kakastaréjt varázsolni a fejemre, ki ismeri még ezt furcsa frizurát manapság? 

Ildivel a folyosón, első osztályba lépésem előtt, tehát 1947 nyarán a bal szomszéd konyhaablakánál. 

Öcsémmel Fancsalon 1950 nyarán, én 9 éves, ő 7 évvel fiatalabb.
Részlet egy nagyobb képből.


Húgommal, aki csak 2 és fél évvel fiatalabb a forradalom előtti évben, Kornél bácsi fotózott, aki aztán családjával elhagyta az országot.


Mamikával a kertjében, az érettségi évében lehetett az ötvenes évek végén, túléltem budapesti bombázást, forradalmat 56-ban, sőt az érettségit is jelesen letettem.