2016. március 19., szombat

Hazaszeretet és önmagunk szeretete

"A haza nekem sosem volt politikai fogalom, csak tisztán emberi.
Ahol gyerekek voltunk, ahol a világról, az életről az első képek bennünk megszülettek, ott van a hazánk és az enyém mindig hálásan szerettem."
Hermann Hesse


Önmagunk szeretete nélkül nem tudunk mást szeretni . Az öngyűlölet ugyanolyan szörnyű magányt és kétségbeesést okoz, mint a legnagyobb egoizmus.
 Hermann Hesse





A fenti Hesse idézetek után, melyeket tavaly nyáron fordítottam a kórházban, most ugyanattól a szerzőtől az életemet meghatározó versből egy kis részlet:


Nur wer bereit zu Aufbruch ist und Reise,
Mag lähmender Gewöhnung sich entraffen.
Es wird vielleicht auch noch die Todesstunde
Uns neuen Räumen jung entgegen senden,
Des Lebens Ruf an uns wird niemals enden,
Wohlan denn Herz, nimm Abschied und gesunde!

Keresztury Dezső fordításában:

Alig miénk az otthon biztonsága
egy életkörben, már a petyhüdés jön:
csak ki mindig kész útra, indulásra,
szabadulhat a bénító közönytől.
És úgy lehet, hogy a halál órája
is új terek felé küld megifjulva.
Hív bennünket a lét szava mindig újra...
Fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra!