Az év utolsó vasárnapján szokásomhoz híven a születésnapokat beírtam a következő évi zsebnaptárba. Azokét is, akik maguk már nem ünnepelhetik, de míg élek, addig visszagondolok rájuk.
A búcsúzások napjait sem hagytam ki, hisz veszteségeinkből érezzük fájdalmasan, mennyire összekötött minket a szeretet.
Az élet szeretete, ami soha el nem múlik. Nagyapám gyakorolta, én meg szívesen utánozom benne, hogy több nyelven is jó egy egy bibliai verset leírni, összehasonlítani a finomabb megértéshez.
Ez az év is bővelkedett csodákban. Megtanítanak arra, hogy minden ajándék, semmi sem magától értetődő, vagy jogos követelmény. Erről a csodákkal teli életről, amiben hinni érdemes kell utánagondolni és néha elmesélni, ha nincs hallgató, akkor itt a blogomban.
Külön megköszönöm a sok tengeren túli magyaroknak, hogy olyan hűségesen és figyelmesen olvasnak, bizony eszembe jut Nagyapám, aki Californiában halt meg 96 évesen, miután nyugdíjazásáig szolgált igazi lelki pásztorként. Áldom a sorsomat, hogy találkozhattam vele Pasadenaban, 90 év fölött járt már, de nagyszerűen megértettük egymást.
Tudom, az új év sem lesz egyszerű, de csodákban teljes, bizalommal várom, mit hoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése