2015. május 12., kedd

A fülemüle éneke


Tudom, hogy nem sok embernek kiváltsága, hogy olyan kert közepén éljen, mint ami engem körülvesz. Az is biztos, hogy emögött az egész életem története van, nem a véletlen hozta így, akármennyire is próbálná valaki ezt bizonygatni, de áldozatok és munka nélkül nem ment volna.
Éjjel felébredtem és megszólalt a fülemüle olyan szívhez szólóan, ahogy csak ő tud. Csukott szemmel, éber hallással követtem dalát, ahogy az életről zengett a csöndes éjszakába. 
Hallják az alvó madarak is ezt és a kert többi lakója? Mit jelent nekik? Békességet, nyugalmat vagy annál sokkal többet? Azt, hogy itt vagyunk otthon, ahol mindennek helye, ideje és értelme van?
Napkeltére a rigók kezdik a koncertjüket, felébresztve a verebeket is, hogy a későn ébredők már csak az ő zenebonájukat hallják.