2015. március 3., kedd

A könyvek könyve

Kis falumban vasárnap megnyílik egy kiállítás, különböző korú, nyelvű Bibliák lesznek láthatók.  Az újsághirdetést olvasva megmozdult bennem valami, el kell vinnem az enyémeket, hisz azzal, hogy a könyvespolcon állnak, nem szolgálnak semmit.
Első hazalátogatásom alkalmával, mikor autóval jöttünk 1990-ben, tettünk egy szép körutazást Magyarországon. Eljutottunk Vizsolyra is, ahol épp bemutatták az első magyar Bibliafordítás gyönyörű fakszimile kiadását. Azonnal tudtam, hogy anélkül nem megyek vissza, lenyűgöző a  története, ahogy a legnagyobb nehézségek, harcok közepette képes volt néhány ember Európában elsők közt a Biblia fordításra áldozni időt, pénzt.




Persze sosem érdekelt volna a dolog, ha a családom története nem írta volna fölül az ötvenes, hatvanas évek iskolai nevelését. Szorgalmasan olvastam naponta az Írást és próbáltam megérteni a tartalmát, nem sejtve, hogy egyszer a gyermeki hit helyére valami létfontosságú mércét fog jelenteni számomra.
Nagyapám, aki lelkész volt és kényszerült kivándorolni, Amerikában dolgozott 76 éves koráig, sok gyöngybetűkkel írt levéllel szerzett örömöt nekem, többek közt hét nyelven írta az I.Korinthus 13. szépséges szeretetről írt fejezetéből az életemet annyira vezérlő sorokat:
 "A szeretet soha el nem fogy".
Ez egyik legszebb születésnapi köszöntőm volt. Később anyámat búcsúztattam ezekkel a szavakkal.
A vasárnapi kiállításra a vizsolyi Biblia mellett lett Nagyapám olasz nyelvű kicsit szétesőben lévő Bibliája a 19.századból, és Chagall csodálatosan illusztrált kötete, de az általam használt német és magyar Biblia is.
Eszembe jutnak a hittan órák, amikor a gyerekek tátott szájjal hallgatták a történeteket, aztán maguk is részesei lettek a hallottaknak, hogy írástekercset készítettek Eszter történetéről. Kemény munka állt mögötte, de meggyőzte még azokat a szülőket is, akik nem tartoztak a hívők csoportjába. Megköszönték a búcsúztatásomon, hogy a gyermekük sokat tanulhatott nálam.