A termál tavat nem kell bemutatnom, minden alkalommal jobban szeretem és csodálkozok azon, hogy miért mennek annyian máshova nyaralni.
A tó vizében, az itt hasznos úszókarikán fekve, a fecskék röptében gyönyörködöm, ahogy villámgyorsan, néha még a fülem mellett is elszáguldva cikáznak a ragyogó víztükör fölött, majd föl a magasba, ahova követem vágyakozva pillantásommal, bár veletek röpülhetnék!
A szárcsák fel fel bukkannak a vízből, mintha mondanák: kukucs itt vagyok, aztán már el is tűnnek, nem zavartatva magukat a fürdőzőktől.
A vízirózsák is azt sugallják, hogy ez egy egészen más világ itt, körülvéve meseszép fákkal, védelmet ígérve a gyötrelmes gondoktól, minden gonosztól, rossztól.
A mellékelt videó már régóta egyik kedvencem. Hévízen a legnagyobb meglepetésem az volt, hogy egy Pizzeriában (Montanara az étterem neve), olyan olasz ebédet ehettünk, mintha valahol Itáliában egy jó helyen lettünk volna. Házilag készített tészta, előtte kitűnően összeállított saláta..közben a háttérben diszkrét régi olasz slágerek, örökzöld melódiák! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Megkérdeztem, hogy a szakácsnő olasz e. Nem, mindenki honfitárs.
A dal, amit feltettem, a Montanara hegymászó kórus előadásában, jól ismert Svájcban, nosztalgiázok kicsit, ha újra hallgatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése