2015. február 7., szombat

Alkibiadesz, Szokratesz Museion2000 és én


 Ma éjjel arra ébredtem, hogy szép kerek mondatokat látok keringeni az ágyam körül. Hát ti honnan jöttetek? Nem mondták meg, de egymás kezét megfogva táncolni kezdtek és mintha szemük sarkából engem figyeltek volna. Megfogsz minket, vagy hagysz tovább repülni, tetszünk e neked annyira, hogy nem felejtesz el reggelig?
Most majd kiderül.
Talán két éve volt. Legnehezebb feladatom volt a közeledő házeladás és költözés előtt a könyveket csoportosítani, melyik hova kerül a változások után. A legjobban azokért fájt a szívem, melyek a "Brockenhaus"-ba kerültek, ők ugyan senkitől nem vettek át könyvet, de tőlem igen, ebből látszik, nem akármit vittem oda, sok értékes, szép darab került a polcaikra. Közben elkezdtem búcsúlátogatásaimat is. Egyik barátnőmnél hasonló kirámolás folyt, egy nagyszerű Kulturmagazin, MUSEION 2000 kb.30 példánya az ajtó mellett. Kérdezi, odaadhatja e nekem? Ránéztem Alkibiadesz csodaszép márványarcára a címlapon és kényszer alatt azt feleltem: igen. Otthon szépen csomóba kötöttem, és cipelhettem a két költözés nehéz napjaiban ezeket is, hogy magamról mit gondoltam, az nyilvánvaló. Szép hazámban más gondok miatt ezek meghúzódtak egy kommód alsó polcán a múlt hét közepéig, amikor megoldottam a zsineget és először is alaposan megnéztem a témákat.

Zűrös időkben kerültem a gimibe, az szinte a véletlen műve volt, hogy reálba osztottak be, mivel a latinos osztályok már telítettek voltak, a beiratkozásnál inkább  barátságosan megbeszéltük, hogy elfogadjuk e a "maradékot", ahol a humán tárgyak elég szűkös helyet kaptak. Sajnos a hiányt sokkal később vagy sosem tudtam pótolni. Ez egy kis magyarázat arra, hogy a görög kultúra isteneit, irodalmát és műalkotásait nagy vágyakozással, de mindig messziről csodáltam.

Mint az Ezeregy éjszaka meséjében a hős, kiszabadítottam a szellemet a palackból, vagyis kibogoztam a zsinórt a kulturális  lapok körül és hiába mondta az óriás, hogy szolgálatomra áll, attól féltem eltapos, mint egy férget, aki eddig nem volt képes kiengedni őt rabságából.

Hirtelen összekapcsolódtak a régmúlt görög eseményei a ma aktuálisakkal. Platon leírása híres lett a  Kr. előtt 416-os  híres vendégség alkalmából tartott beszédekről. Az utolsót Alkibiadesz  Szokratesz dicsőségére mondta.
Alkibiadesz apja  korán meghalt és dór eredetű volt, édesanyja viszont jón, Athen legelőkelőbb családjából, nevelőapja  Periklesz.
A jón és dór háborúkban Alkibiadesz nélkül már hamarabb került volna sor a spártai kegyetlen hatalom átvételre, őt orvul meggyilkolták, Szokratesz megitta a mérget, miután előtte rágalmakkal elhalmozták, és a dórok elfoglalták a hatalmi pozíciókat Athenben.

Miért mindig a brutális, a vad erőszak, ami győz a humánus fölött?
A nők helyzetéről a régi görögöknél általános megállapítás, hogy jelentéktelen volt. Ez így nem igaz, mert nagy különbség volt ebben a kérdésben is a dórok és jónok között. Az erkölcsök romlásával, a művészeti, tudományos és filozófiai hanyatlással együtt lett a győztes hatalomban a nők kiszolgáltatottsága, lesüllyedése azzá, amit ma erről állítanak.
Most ennyit a rám zúdult anyagból, vissza már nem zárhatom a palackba a nagy szellemet, de nem is akarom, szeretnék elbeszélgetni vele, arról, hogy mit tart a mai helyzetről, a demokrácia , a nők emberszámba vételéről, a múló birodalmakról...
Egy biztos, megszerettem ezt a gyönyörű és okos Alkibiadeszt, egyszer jó lenne meglátogatni csodálatos márványszobrát, vajon