2015. január 22., csütörtök

Krízis adta lehetőségek





Nehezen viselem a januárt és mintha minden azt akarná bizonyítani, hogy erre minden okom megvan. Utazási terveimet töröltem, pedig ez szinte előfeltétele volt annak, hogy 6 éve 3 hónapja újra itthon vagyok. Közben az otthon sokszor égetően hiányzik.
Egy nagyon bölcs ember mondta, hogy egy krízis nem csak a teljes katasztrófa megelőzője, hanem az újragondolás lehetősége is. Mi az ami veszendőbe ment, mi maradt és milyen új lehetőségek nyílnak ezután. Ennek akarok utána gondolni.


Szépen lassan, megfontoltan továbblépni, hálával a sok szépre és jóra gondolni, amit kaptam, hisz sokkal egyszerűbb nyafogni, kiabálni, dühöngeni, másokat okolni mindenért.



Családi találkozó volt tegnap, öcsémmel és húgommal szép egyetértésben eltöltöttünk pár órát, egészen anyánk óhaja szerint, hogy mi legyünk a békesség szigete, akármi is lesz.
Sikerült feleleveníteni a múltat, beszélni mindenről és mindezt a különbségek ellenére, szeretetben. Talán ez a legtöbb, amit szüleink emlékének tehetünk. 
A jövőt titok borítja, csak a jelent irányíthatjuk, türelmesen és csendben, szorgalmasan, egyik lépés követi a másikat, botladozni veszélyes. Ha kitartóan követjük a saját utunkat, akkor egyszer kitárul a horizont és minden egyszerűvé válik.