2015. január 9., péntek

Kiütéssel harcképtelen

Nem egyszerű élet, de nekem ez jutott, hogy két országban vagyok otthon. Melyik fontosabb egy fának, a gyökere vagy a lombja,  magyar gyökereim vagy svájci életem gyümölcsei?
 Svájcban  megtartottam úgy szeretetem, mint érdeklődésem magyar barátaimmal és családommal. Levelezéssel, látogatásokkal.
Most a hűség a régi barátságokhoz, egy életen át ápolt szokásokhoz lett fontos.
Évi két körutazásommal úgy a fiaimat, mint a baráti kört látom viszont. A legbizalmasabb orvosokat sem adtam fel, minden furcsasága ellenére, hisz a magyar fogorvosokat egész Európából szorgalmasan látogatják a rászorulók, magam pedig az elmúlt 7 évben a svájci fogorvosi praxist látogattam. Igaz sok dolguk nem volt: kontroll és fogkőtisztítás. 
Mindent feldöntött az őszi látogatásom, mikor kiderült, hogy egy kis beavatkozás lesz legközelebb.....Azt gondoltam, hogy tavaszig csak romolhat a dolog, kikerestem a közelben a legjobb klinikát és tegnap megtörtént, amire nem számítottam: 4 órán át radikális módon, de nagyszerű munkával "kiütöttek", ma dagadt képpel várom az első három nap elteltét, hogy újra jól érezzem magam.
Kiszedték az implantátot, mert 20 év után már nem ígért sok jót, ha lassú halállal távozna a szép sorból, ahova beültették.
Tulajdonképpen jól jártam, most épp erre volt szükség, hogy a nagy januári csöndben szakértelemmel harcképtelenné váljak, hisz ki tudja milyen reménytelen küzdelembe bonyolódnék különben.