2014. október 23., csütörtök

A lélek ünnepe

Tegnap még a felhők között és fölött szorította össze gyomromat a hullámvasút repülés, ami azt jelenti, hogy csak úgy váltogatta pillanatonként, hogy 150 méterrel fentebb vagy lejjebb száll szemben a kis légi busz a hatalmas viharral, ami szembe jött.
Ma kis sétát tettem a hóval díszített hegyek közt a Rhone völgyében, mint aki soha mást nem csinált. Az éles levegő kitisztította belőlem az utolsó mocskos szót és gondolatot is, ami az utóbbi időben otthon belém kapaszkodott, bármennyire is undorodtam tőle. A fény és az élet szépsége kitölt mindent, a felvételek maguktól születtek, most itt vannak.