 |
| Ha azt akarom tudni, milyen hangja van az életnek, a nagy öreg fa alá állok behunyt szemmel és hallgatom a méhek zenéjét. Ezen a hatalmas fán meglátogatnak minden apró virágot, gyűjtik a nektárt és azt is tudom, ízletes mézet nekem. A ropogós cseresznyét sem felejtem el, ami nemsokára az alsó ágakról a tálba kerül majd. |
 |
| Ha azt akarom tudni, hogy mitől szép valami, akkor a púpos kis körtefát látogatom meg. Nehéz ifjúkora lehetett, de nincs édesebb gyümölcs a kertben, mint a termése. Szeretem és megbecsülöm érte. |
 |
| Ha a fiatalság erejében akarok gyönyörködni, ezt az almafát nézem. Mit mesélnek neki az öreg fák, tudja e, hogy neki milyen jó dolga van? |
 |
| Ha a családról, barátokról kérdezek, a szomorúfűzhöz megyek, ő ismeri név szerint az eltávozottakat, karjaival körbeveszi őket és azt mondja nekem: itt vannak mind. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése