2014. január 19., vasárnap

Az újságírás kezdetei

Athen
Platon 11 éves volt, mikor Agaton házában a híressé vált lakoma Szokratesz, Alkibiadesz és ellenlábasaik részvételével lezajlott, hogyan írhatott róla akkor szinte szószerinti beszámolót? Egyszerű a válasz, ha a fenti képet jól megnézzük:  Arisztodemos rögzítette laptopon....:)))
Platon maga számol be a történés menetéről amin Arisztodemos, mint írnok vett részt. Mennél híresebb személyiségek beszédeit rögzítették, annál több példányban készítettek másolatot. A szó szerinti leíráshoz nagy ügyesség, gyorsaság kellett, ezért nagyszerű megélhetést biztosított annak, aki erre alkalmas volt . Órák hosszat tartó beszélgetéseket tudtak követni tökéletesen. A hűségre törekedtek, közbe nem kérdezhettek és sokszor az elhangzottak értelmét nem is tudták követni, a mimikát és gesztusokat úgyszintén nem láthatták. Különös nehézséget jelentett az ironikus megjegyzések sora, amiben a jónok valódi mesterek voltak. Nem volt az írnokoknak idejük azon töprengeni, mit mondtak gúnyosan, mit nem, meghagyták olvasóik ítéletének, ez volt a szellem fűszere  a görögök nagy élvezetére.
Ahol Platon személyesen nem lehetett jelen, ott megszerezte a beszédek leírásait. Az elhangzottakat először a viasszal bevont szövetlapokra karcolták, majd egy megfelelő kemény alapra, aztán lett  a rövidített szöveg tintával papíruszra átírva. Végül annyi másolatot készítettek, ahányra igény volt, vagy ahányat a kiadó megrendelt. Az olvasónak nagy örömére szolgált az irónia, a megvetés, a gonosz ábrázolása. Ettől lett fűszeres, izgalmas, ami mosolygásra késztette őket, vagy megrázta,  esetleg felforralta a vérüket, hisz semmit nem szépítettek, tudatosan visszaadták humorral, gúnnyal teli gondolataikat. Pontosan úgy akarták olvasni, ahogy volt, bevezetés, magyarázat nélkül. Csak a saját ítéletükben bíztak.
A középkor trubadúrjai talán szépen énekeltek, de a hírek nem hiszem, hogy az athéni tisztasággal rendelkeztek volna, a jelenkor tudósításairól meg inkább nem írok egy szót sem.