2013. november 10., vasárnap

Hilde Domin: Létezel, Kérelem

József Attila:
"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat."

Es gibt dich                                                    Létezel

Dein Ort ist                                              Ott a helyed
wo Augen dich ansehen                          ahol látnak téged
Wo sich die Augen treffen                       Tekintetek találkozásában
entstehst du                                            alakulsz

Von einem Ruf gehalten                         Egy hívás tart téged
immer die gleiche Stimme                       mindig ugyanaz a hang
es scheint nur eine zu geben                Úgy tűnik csak egy van
mit der alle rufen                                     megszólításodban


Du fielest,                                               Elesnél
aber du fällst nicht                                 de nem , tartanak
Augen fangen dich auf                         a szemek felfognak

Es gibt dich                                            Létezel
weil Augen dich wollen,                          mert szemek akarnak,
dich ansehn und sagen                         látni és mondani
das es dich gibt                                     te tényleg vagy

Hilde Domin 


"Hilde Domin a magàny és közöny ellen írta verseit. Az élethez, az emberek felé fordulva lehet többet làtni és felismerni magunkból és a valósàgból, ez a líra és  Hilde Domin verseinek szolgàlata." Ulla Hahn (rövidítve)


Hilde Domin

Bitte


Wir werden eingetaucht
und mit dem Wasser der Sintflut gewaschen,
wir werden durchnässt
bis auf die Herzhaut.
Der Wunsch nach der Landschaft
diesseits der Tränengrenze
taugt nicht,
der Wunsch, den Blütenfrühling zu halten, der Wunsch, verschont zu bleiben,
taugt nicht.
Es taugt die Bitte, dass bei Sonnenaufgang die Taube
den Zweig vom Ölbaum bringe.
Dass die Frucht so bunt wie die Blüte sei,
dass noch die Blätter der Rose am Boden
eine leuchtende Krone bilden.
Und dass wir aus der Flut,
dass wir aus der Löwengrube und dem feurigen Ofen
immer versehrter und immer heiler
stets von neuem
zu uns selbst
entlassen werden.

Kérelem

Belemerittettünk,
özönvizben mosdunk,
szivünk burkàig
àtnedvesedve.
Vajon mit ér
a könnytelen tàj
utàni vàgy,
az örök tavaszban hinni
mit ér,
kiméletre ne szàmits,
hasztalan.
Kérni kell,
hogy napkeltére
a galamb olajàgat hozzon.
A gyümölcs oly csodàs legyen,
mint viràga,
és a rózsaszirmok
sugaras koronaként
érjenek földre.
Aztán az àrból,
oroszlànveremből
tüzes kemencéből
rengeteg sebbel ,egyre gyógyultabban
újra és újra
magunkra talàljunk.