Miért szeretem a fecskéket? Nem csupán azért, mert szépek, csodálatosan repülnek. Sokkal többről van szó. Lelki társaimnak érzem őket, akikkel közös két alapvető élet érzésem: az elvágyódás fájdalma és a hűség rendje.
Hogy is tiltakozhattam volna másképp, mint kisgyerek a lerombolt, szürke nagyvárosban, mint elvágyódással oda, ahonnan anyám jött. A kertbe, ahol gyümölcsfák roskadoztak édes terhüktől, ahol az állatokat kora reggel kihajtották a rétre és annyit kerékpározhattam, amennyi jólesett.
Fiatal korom sorsdöntő lépése volt a kóruséneklés. A tanulás és munka mellett sokszor 9 órát próbáltunk hetente nagy lelkesedéssel. Első külföldi utunkon hatalmas sikerrel énekeltük a "Repülj fecském"-et, felszabadultan, boldogan. 6 év alatt 5 országban értünk el nagyon szép sikereket, míg utam második hazámba nem vezetett.
Ott fiókákat nevelhettem, közben minden évben hazajártam látogatóba szülőföldemre.
Aztán kiröpültek a fészekből.
A fecskék most itt erősítik szárnyaikat a kertben, ilyen időtájt augusztusban. Mintha kérdeznének: Te nem jössz?
Veletek mennék drága fecskék, de a szárnyaim már gyengék. Isten veletek! Gyertek el jövőre is!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése