2013. augusztus 23., péntek

Elvágyódás és hűség




Miért szeretem a fecskéket?  Nem csupán azért, mert szépek, csodálatosan repülnek. Sokkal többről van szó. Lelki társaimnak érzem őket, akikkel közös két alapvető élet érzésem: az elvágyódás fájdalma és a hűség rendje.
Hogy is tiltakozhattam volna másképp, mint kisgyerek a lerombolt, szürke nagyvárosban, mint elvágyódással oda, ahonnan anyám jött. A kertbe, ahol  gyümölcsfák roskadoztak  édes terhüktől, ahol az állatokat kora reggel kihajtották a rétre és annyit kerékpározhattam, amennyi jólesett.
Fiatal korom sorsdöntő lépése  volt a kóruséneklés. A tanulás és munka mellett sokszor 9 órát  próbáltunk hetente nagy lelkesedéssel. Első külföldi utunkon hatalmas sikerrel énekeltük a "Repülj fecském"-et, felszabadultan, boldogan. 6 év alatt 5 országban értünk el nagyon szép sikereket, míg utam második hazámba nem vezetett. 
 Ott fiókákat nevelhettem, közben minden évben hazajártam látogatóba szülőföldemre. 
Aztán kiröpültek a fészekből. 

video


Én meg újra fészket építettem, ahol a fák roskadoznak a sok gyümölcs alatt, a macskám terepszemlét tart kinn, magam meg kerékpározhatok, amennyit bírok....
A fecskék most itt erősítik szárnyaikat a kertben, ilyen időtájt augusztusban. Mintha kérdeznének: Te nem jössz?
 Veletek mennék drága fecskék, de a szárnyaim már gyengék. Isten veletek! Gyertek el jövőre is!!!

2013. augusztus 11., vasárnap

Balatonfelvidék



Vendégeimet a nagy hőségben Balaton Felvidék 3 gyönyörű helyére vittem. Az első állomás Salföld volt, ahol az állatok is fulladoztak a melegtől, ez a gyönyörű állat még egész bátran gyalogolt.


Tihanyban a Levendula Központot a Belső tónál és természetesen a régi várost a templommal András király sírjával és az első magyar nyelvemlékkel látogattuk.

Estére már a királynők városában sétálhattunk, Szt.István és Gizella királyné szobrához vezető gyönyörű úton.