2013. április 27., szombat

Ilyen tavaszt még nem láttam

A tél hosszú volt és már nagyon vártuk a végét. A várakozás, vagy a késői, de meleg tavasz hozta, nem tudom, de most úgy tűnik minden egyszerre virágzik, vagy olyan percenkénti menetrenddel, hogy a lélegzetem is eláll. Az öreg almafán nem lehetett már szépen segíteni, mégis roskadásig tele van virágokkal. Sok seb, göcsörtös ágak ellenére tele van virággal, mint egy öreg ember, aki nem felejtette el a mosolygást. A fiatal fa most virít igazán először,  az előtérben az ő szépségét lehet csodálni. Mögötte az öreg fa virágzó ágai töltik ki a teret.


Nem voltam benne biztos, hogy a birs életre kel e valaha, amit vagy 3 éve ültettünk. Ezévben virágzik, pont olyan szépséges, mint a régi otthonom hatalmas birsfája, ami épp elköltözésem évében kapta a halálos kórt, amibe aztán belehalt.

Ezt a körtefát azonnal ki akartuk vágni. Annyira meghajlott, senki sem támasztotta meg, görbe lett, mint egy vénség. Aztán a gyümölcsét megkóstolva már tudtuk: ilyen finom körtét meg kell tartani, a szépsége másodrendű.

Hatalmas virágokat hajtott az öreg almafa, a metszéstől nem lett szebb, de az almák tetemesen nagyok, mióta elkezdtük a sok fölös ágtól megszabadítani.

A füge bokor csak 3-4 évente hoz gyümölcsöt, mert ha megfagynak a vesszők, akkor sokáig tart, mire újra nőnek, a termése elfagy az érés előtt. De idén sok szép, életerős hajtás biztat, hogy termés lesz! Nagyszerű fügelekvár készül belőle.