2013. február 16., szombat

Honvágy



Utak minden régi képemen, ahol szívesen és gyakran jártam. Ahova most bezártságomból visszavágyok. Egyedül róttam a patak menti ösvényt, az erdősáv kis gyalogútját, ahol a gyökerekre vigyázni kellett, vagy a másik faluba vezető aszfaltozott felső átjárót, ahonnan a Rajna völgyére pazar kilátás kárpótolt az emelkedővel járó fáradtságért. Miért nem éreztem magam magányosnak, csak boldogan szabadnak? Velem voltak gondolataim, terveim, lelkesedésem a látott szépségek fölött, a tisztán tartott, remek utakon a törődést éreztem, ami a munkában rejlett köröskörül.
Petőfi sorai jutnak most eszembe, amiből nem véletlenül lett népdal: "bár maradtam volna benne végig, de az embert vágyai vezérlik"...banális, szentimentális, mégis igaz szavak, egy elhagyott otthon siratása.


Patakocska Wangs és Vilters hatàràn

utacska az erdösàvban

Az ut Wangs és Vilters között

mesevilàg reggeli fényben

A templom Wangsban

gyalogut Melsre