Karácsony története

Időszámításunk kezdetén a római birodalomban, mikor a kereszténység kezdett elterjedni, a korai egyházatyák a születésnapi ünnepségekben pogány ostobaságot láttak. Az ő véleményük szerint Jézus kereszthalála sokkal fontosabb esemény volt, hisz az tette a megváltást lehetővé. Így Nagypéntek és Húsvét voltak a legfontosabb keresztény ünnepek.
Sol Invictus

I. Gyula  pápa a negyedik század közepén Jézus Krisztus születését december 25-re tette. Hogy miért éppen erre a napra? Ezt megelőzően abból indultak ki, hogy a Messiás tavasszal született, hisz Lukács evangéliumában a pásztorok az éjszakát szabad ég alatt töltötték, ami az esős téli időszakban nem lett volna lehetséges.
274-ben a római császár a "Legyőzhetetlen Napisten"  (Sol Invictus) templomát avatta, ahol ezután szorgalmasan imádták őt. Ennek az istennek december 25-én ünnepelték a születésnapját, ami a téli napfordulóval, a nap és természet újjászületésével következik be . Ezt az ünnepet vették át a pogányoktól, hogy könnyebben vegyék rá őket áttérni a keresztény hitre. A gondolati összeolvadás lehetőségét az Isten fia és a Napisten közt megkönnyítették ezzel.
A  középkorban  karácsony vallásos hátterét elfelejtették, ami december 24-től január 6-ig (Háromkirályok napja) tartott, és világi eseményként kezelték, mikor vidáman ünnepelhettek és a gondokat felejtették. Ez a pogány érzékiség  szálka volt az angol puritánok szemében. Mivel a bibliában Krisztus születése napjáról nincs említés, elhanyagolhatónak tekintették különben is. 1644-ben még egy tilalom is született Észak Amerikában, így Jehova tanúi a mai napig sem ünnepelnek karácsonyt.