2012. március 15., csütörtök

Egy nyárspolgár sirámai

Nagyon dühös vagyok magamra. Megint vesztettem a "fekete fehér igen nem" közkedvelt játékban, nincs szerencsém a találgatásokban. Mintha a szükséges adrenalin szintet törvényileg szépen kiosztanák a lakosok közt, nehogy azt hidd, hogy te épp kimaradsz belőle.Már amikor hallom, hogy meghosszabbított hétvége, elkezd remegni a gyomrom, mert érzem, valami kiszámíthatatlan vihar közeledik. Olyan jólismert még "történelem előtti időkből", vagyis amikor még a szocializmust építettük, amikor a szombatot hétfőre, a csütörtököt meg vasárnapra tették és senki sem tudta, ki mikor üzemel, mikor nem csinál semmit.
Az idei pánik oka, hogy a nemzeti ünnep épp csütörtökre esik és ez itt "szemetes nap", vagyis 8 órakor nagy porfelhőben megjelenik a behemót kocsi és beledöntik a heti öszegyülteket. Tegnap elkezdtem töprengeni, hogy ma "minden" zárva, ami hivatal, csak nem küldik ki a Délkomtól  szegény alkalmazottjaikat a falu piszkát összeszedni? Még ujjal mutogatnának rám, hogy zászlóval ugyan nem díszítem a portámat, de azt képzelem egy zöld kuka a kapu előtt szép látvány? Gyáván lestem a reggelizőasztalnál, mi lesz. Egy órával a szokásos előtt 7órakor, végigszáguldott a szörnyeteg az utcán, diadalmasan, hogy ugye most meglepődtetek, senki sem merte kitenni, mi szorgalmasak vagyunk, bezzeg ti aljas semmittevők, ti még alszotok a puha ágyikóban, hát üljetek egy hetet a piszkotokon, úgy kell nektek!
A játék megy tovább, logikát ne keressen benne senki, a szokás nagy úr és az improvizálás mutatja meg, kinek mekkora esze van.