2011. november 3., csütörtök

3 év telt el azóta

 Rátaláltam egy bejegyzésemre, ami elgondolkoztatott. Sikerült megállítani az időt? Vagy valami örökéletű ez a tehetetlenség, amivel nem tudtam megküzdeni? Az évforduló kényszerít számvetésre.

 November végén

Minden nap biztatom magam, hogy már nem tart sokáig ez a reménytelen állapot, a türelem és az igyekezet meghozza gyümölcseit. De néha már azon kapom el magam, hogy mindent megkérdőjelezek, hogy a kétségek belémfészkelődnek és nyugtalanitanak. Ilyenkor az unalomig pontos monoton megbizhatóságú svájci életem jut eszembe, ahol szabadon tervezhettem, mivel lazitsam fel az egyforma szigorúsággal tervezett és folyó időmet. Itt forditva van: tervezek valami fontosat, aztán tétlenül kell várnom hosszasan arra, hogy semmi se történjen…este ugyanolyan elintézetlen minden, mint reggel. Vigasztalásul kitalálok szép történeteket, zenét hallgatok, barátnőket hivok telefonon és bizok abban, elmúlik a november, minden kialakul majd egyszer olyanra, ahogy megálmodtam.