2011. augusztus 13., szombat

Esti séta a kertben


   
Hirtelen jött a zápor, a betonon hatalmas esőcseppek, közte néhány jéggé fagyott is kopogott. Aztán ahogy jött, elmúlt és a szivárvány hatalmas ívét kifeszítette a békesség ígéretével. A lemenő nap túlragyogta a fényeket, de azért semmi kétség, itt volt.

A hatalmas farakás a telet juttatja eszembe, de méreteivel félelmemet próbálja elvenni: nem fogsz fázni...

Amadeus a fűzfára egy pillanat alatt rohan korát meghazudtolva, mintha kérdezné: no, mit szóltok, ugye formában vagyok?
A vendégház impozáns tetőszerkezete az idei nyár munkáiról mesél, és még sok kedves vendég nyugalmas éjszakájáról a hátsó fertályban.

Hatalmas fák közt szinte elbújik a kis ház, elől a szomorúfűz, hátul a két diófa védi.
A naplementét az almafa két vastag ága közé befogtam és szépnek találtam.
Posted by Picasa