2011. május 20., péntek

Útibeszámoló

Repülhetek én akármennyit, a félelem ott ül az ölemben, összeszorítja a gyomromat, görcsbe rántja a kezemet. Megnyugtatásra csak az ismert helyek felismerése, beszélgetés és egy kis autogén tréning mély légzéssel váltak be.

Ha egy ilyen talányos, nagyon eredeti alkotás nagyvárosban van, akkor talán nem állok meg fotózni, csak azt mondom, na erre is volt pénzük, a művész elégedett lehet. Más a helyzet egy kis településen. A posta előtt egy ilyen "kút", ahol a víz csak épp arra elég, hogy a gömböt nedvesen tartsa, különös színű felületét ragyogtassa, ott oda kell figyelni rá.

Szeretek sétálni a "kisfiammal". Míg gyerekek voltak addig nem szívesen vettek részt a családi sétákon, de most egész más. Ha az út meredekebb, már nekem kell kérni: fiacskám, lassabban, most Te vagy az erősebb.

Megérkeztünk egy másik faluba, ahol az öregotthon és buszmegálló mellett egy kis könyvtár is meghúzódik. "Olvass, míg a buszra vársz" áll a feliraton.Alatta folyóiratok és könyvek. Nagyon szimpatikus lett nekem azonnal ez a hely!

Ha a vonat Lausanne előtt elhagyja az alagutat lélegzetet visszafojtva lesem a kilátást a Genfi tóra. A szőlőhegyek és a tó, háttérben a hegyek látványa felejthetetlen!

Így él bennem ez a táj tovább, ahol "nagyfiam" él és ahonnan apai nagyanyja ered.

Ha az emberi szorgalmat, kitartást dicsérem, akkor az kevés. Nekem a nagy kínai falnál ezek a falak sokkal impozánsabbak, ahogy a szőlőt a meredek hegyoldalba a teraszokon termelik, az csodálatos!

Kitekintve a vonatablakon mit látok? Minarettet? Ha ez nem egy fricska a politikusok orrára, akkor semmi:) Festve van csupán, így nem "veszélyes":)))

Ebben a palotában jönnek össze a világ nagyjai, hogy az erkölcsöt megjavítsák... Mellesleg a fenntartása is évi egy millió frank! Férjem családi öröksége is oda vándorolt...hát legalább képem van róla...

Családi idill fiacskám otthonában. Az én helyem  mobilom jelzi.

Myriam a tv elött. A háttérben terrárium.

A terrárium egyik lakója. Még fiatal az őslény.

Az én édes kis unokám.

Így lesz egy régi pincéből remek hely.

Vasárnapi összeütközős buli, ami úgy látszik vidám dolog. Nekem nézni is fájt.

Vissza német Svájcba. Zürich kora reggel, ahogy én szeretem.

A gyönyörű SBB új kocsija. Szeretik a vasútjukat nagyon, talán a világ legjobbja. Jövőre az amúgy is drága büszkeség 20% lesz drágább, hogy ezt miért teszik???