2011. április 19., kedd

A déli ablakokon át


Ha a fény mindent elönt, nincs helye titkoknak, álmoknak. A józanság három ablaka a kert felé naponta figyelmeztet, ha ezt elfelejteném.
A bejárat mellett az elsőt három fa tölti ki: a selyemakác, a szilva és az őszibarack.
Mögöttük a füvesből kivágva 12x8 m.-es konyhakert, sok örömteli fáradozásra emlékeztet, hátfájásokkal együtt.
A második ablak a nappaliban a rózsák, levendulák, liliomok és fügefa déli szépségeit, illatát és aromáját hozza be. A fényözönt a teraszon árnyékolni kell, akkor kellemes ott ebédelni is. Előtte a kapuhoz vezető betonút, az autókkal ide érkezünk, vendégeink úgyszintén.Fölötte húztak el délről  megszámlálhatatlan rajokban alacsonyan száguldó seregélyek, csak a kapu elött emelkedtek kicsit magasabbra, hogy a fejüket be ne verjék.
Tehát ez az út vezet a külső világhoz, de itt szerelték fel a T-COM tányérját, amivel ugyan rengeteg adás, de kevés említésre méltó érkezik a készülékbe. A legdélibb látvány a parkoló és a vendégház, köztük a szomorúfűz és a kicsit görbe ezüstfenyővel. Míg valóságos erdő vette őket körül elsatnyultak, meghajlottak, de most meghálálják a külön figyelmet, törődést és sokat gyönyörködök bennük. A  fenyő fényretörése és a fűz légies szomorúsága életem két fontos szimbóluma lett .
A két hatalmas diófa a szántók felé a határokat jelzi, erős és hatalmas fák, erejük teljében. A szomszéd tyúkjai szívesen kapargálnának alatta, de a kakas kukorékolása figyelmeztetés, hogy tudják, hol az ő hazájuk.