2011. március 24., csütörtök

A kék madárról

Amikor a mesék még megvalósultak, élt valahol egy boldog emberpár, akiknek csak egy kívánságuk volt, hogy gyermekük legyen. Sokáig vártak rá, de egy nap  gyönyörű kislányuk született Felicitas, akit aztán körülvettek hatalmas szeretettel..Házukban, kertjükben minden erről szólt: a játékok, a virágok, a fák. A lányka szeme fényük volt, kényeztették, babusgatták kedvükre. Nem engedték soha a kerítésen kívülre, annyira féltették.
 A kerti házban egy asszony lakott, akihez hetente ellátogatott, mikor a kenyeret sütötte. Az első falatot mindig neki adta a néni, közben jól elbeszélgettek. Így éltek gondtalanul, boldogan .....
....míg egyszer egy csodaszép kék madár nem repült a kertbe egy közeli ágra, ott illegett-billegett és kíváncsian nézte a szép lánykát, aki meglepődve kérdezte tőle: honnan jössz te szép madár? Még sosem láttalak. A madár elmondta, hogy messziről jött és azt is, hogy mi mindent látott a nagy világban. Tágra nyílt szemmel, csodálkozva hallgatta őt Felicitas, és megszületett benne a kívánság, hogy megismerje azt a sok szépet, amiről a madár mesélt.  Elmondta a kerti házban öreg barátnőjének, mit tervez, aki előbb lebeszélte volna, de mikor látta, hogy az nem megy, kenyeret sütött és azt útravalónak adta át egy kendőben könnyes szemmel.
Másnap korán reggel halkan nyitotta a kaput,. a madár már várta és vidáman köszöntötte. A közeli faluban épp vásár volt. Mennyi ember, nyüzsgés, zaj, zenebona, azt se tudta hova nézzen, nagyon boldog volt a lány. Igyekeztek kedvében járni a szép idegennek, meghívták a legszebb házakba vendégnek. Az idő telt múlt, a kenyér elfogyott rég, amit öreg barátnőjétől kapott, a kék madár elrepült, az ünnepek elmúltak. Munkát és szállást egy kieső tanyán kapott, ahol reggeltől estig végezte a ház körüli munkákat. Egyik nap munka közben becsukta a szemét és hirtelen valami csodálatos illatot érzett. Elmosolyodott. A kenyér illata volt, valahonnan messziről rátalált.Nem tehetett mást, elindult, az elveszett otthon hívta. Messziről látta a dombot, a házat, a kert fáit. A bejárat előtt sokan álltak, beszélgettek, hallgatta őket: "szegény öregek, a szívük megszakadt a bánatban, mikor a lány elment". Bement a kapun, a gazzal benőtt kertben utat keresett a kerti ház felé, ahol a konyhában már minden elő volt készítve a kenyérsütéshez. Aztán kinyílt az ajtó és öreg barátnője kitárt karral ölelte át. Azt suttogta: "tudtam, hogy hazajössz". Meghívták a kapu előtt ácsorgókat egy falatra, mind örültek, hogy életre kelt a régi fészek és ezután mindig szívesen látott vendégek voltak a kenyérsütés napján.