2010. november 5., péntek

Kérdések

Sokszor hallottam már, hogy milyen jó, hogy nem tudjuk mi vár ránk, mert akkor minden bátorságunk oda lenne, hogy tovább menjünk.
Még egy napsütötte út vége is homályos, alagúthoz hasonló a tegnapi fasor, a vége ismeretlen, ködbe vész.
Ha a kérdésekre választ kapok, akkor keresek új utakat? Miért olyan veszélyes dolog a kíváncsiság. Ne légy kíváncsi, óvtak eleink, hamar megöregszel. Azóta ennek pont ellenkezőjét hallottam, valahogy így: addig élünk és vagyunk szellemileg frissek, míg minden érdekel és odafordulunk az új felé kíváncsi gyerek módjára. A mindennapos rutin sosem érdekelt, az ismétlésektől (legyenek bár nagyon jó tanítómesterek), mindig irtóztam. 

Más kárán tanul az okos. Ez is ebbe az irányba mutat. Kamaszként megfogadtam, hogy ezer hibát elkövethetek, anélkül nem megy, de amit szüleim már elkövettek, azt nem ismétlem meg. Ebben volt az én lázadásom. Sikerült.
Milyen jó egy kis reggeli séta. Letisztul az a mozgás közben, ami tegnap még zavaros volt.