Egy kirándulás fordított története:))) A végénél kell kezdeni:)))

Otthon ez a gyönyörűen virágzó sárga rózsa fogadott!

Barátokhoz egy kis beszélgetésre is bemegy az ember szívesen.

Ebben az utcában lakik, a kutyája Matyi már ismer, mert jól elbeszélgetünk mindig.

Megérkeztem kis falumba. Most végig a főutcán, megyek a kedves kolléganőhöz, akinek Grissinit vettem, ha már a "városba" volt dolgom.

Az eső elállt, a táj kinyílt, mint egy csodaszép képeskönyv. A délutáni kis napsütést is már sejteni engedi az égbolt.

Hazafelé még egyszer elsütöm a gépemet vezetés közben, de látjátok a visszapillantóban is, hogy sehol senki! Mellettem meg a halastavak egyike, amit okvetlenül fotózni akartam.

Az utolsó állomás a gazdabolt. Mióta kiegyengették a kert hepehupáit drága pénzért, azóta szorgalmasan füstölöm szegény őslakó egereit. Erre nem vagyok büszke, inkább röstellem, de akkora az invázió, hogy a fajta nem kerül miattam a védett állatok listájára.

Az órás apró kis helységében olyan nagy a zsúfoltság, hogy a kassza a földön áll, kétrét hajolva lehet csak betippelni az összeget. Reggel még nem tudtam, hogy meglepem magam egy konyhai órával:) Tulajdonképp csak a fürdőszoba órába akartam elemet venni:)

A következő célom az órás mester üzlete, ahol a kis utcában nagy hangerővel épp a friss tejet áruló kis teherautó adta tudtára a helyi lakosoknak, hogy megérkezett.

Nemrég renoválták a falakat, egész csinos lett.

A Spar után a Barkács bolt jön, ahol rendszeresen megfordulok, már ismernek. Én meg leszoktam arról, hogy zavarba jöjjek, ha valamiről fogalmam sincs.

Persze a kiállítás is elegánsabb, a választék nagyobb. A sok német vendég igényeit itt komolyan vették.

Aztán irány a konkurencia a Spar, ahol minden drágább. Itt a márkás árúért érdemes bejönni, de a zöldség, gyümölcs  már sokszor okozott csalódást.

Nem járok sokszor itt, de mindig ér valami meglepetés, most a gym-labdák olcsó választéka adott némi reményt arra, hogy talán egyszer aktív módon is tudok másoknak segíteni hátfájás ügyében.

(Káposztahegyekre most pillantásom sem volt, még otthon várt másfél feldolgozatlan...)

Tamásiban az első lámpánál a Penny előtt először a műanyagládákat keresem fel, hogy az összegyűlt üvegeket bedobáljam.

Így kezdődött a ma reggeli kirándulásom Tamásiba. Az egyenes úton ennyit lehetett látni a szélvédőn át a tájból.